2024. március 29., péntek

Egy hátvéd, aki ontja a gólokat

A Magyarországon játszó délvidéki játékosok közül többen is kimagasló teljesítményt nyújtottak az őszi idényben, elég csak megemlítenünk a hajdújárási Takács Tamás nevét, aki házi gólkirály lett az NB I. egyik legjobb csapatánál. Az NB III. középcsoportjában szereplő Szentlőrinc SE 21 éves labdarúgója, Dudás Dániel pedig még ennél is eredményesebb volt, a kishegyesi származású focista ugyanis védő létére nyolc alkalommal is bevette az ellenfelek kapuját a pontvadászat első felében. A nem mindennapi teljesítményt produkáló észak-bácskai játékossal a karácsonyi ünnepek után beszélgettünk.

Hány évesen kezdtél el focizni?

– Valójában amióta az eszemet tudom, azóta focizom. Komolyra fordítva, nagyjából 15 éve kezdtem el edzésekre járni Kishegyesen, ahol Halasi Szabolcs volt az első edzőm, aki egyébként még mindig figyelemmel kíséri a pályafutásomat, és segít, amiben csak tud. Neki nagyon sokat köszönhetek.

Nagyon fiatalon kerültél át Magyarországra, a Győri ETO-hoz. Hogyan emlékszel vissza a győri évekre?

– Győrben két és fél évet töltöttem különböző utánpótláscsapatokban, és az alatt az idő alatt nagyon sok pozitív élményt és tapasztalatot gyűjtöttem. Pedig nem volt könnyű, hiszen fiatal srácként távol voltam a családomtól és az otthoni barátoktól.

A győri fejezet után játszottál egy évet Szegeden is. Az az idényed hogyan sikerült?

– Szegeden sajnos nem úgy jött ki a lépés, ahogy azt elterveztük. Ebben talán az is közrejátszott, hogy én addig csak utánpótlásgárdákban szerepeltem, és az NB II. mezőnye túl nagy falatnak bizonyult a számomra. De a Szegeden eltöltött időre is jó szívvel gondolok vissza, hiszen ott tapasztalhattam meg először a felnőttfutball légkörét.

A szegedi SZEOL után miért pont a III. ligás Szentlőrinchez szerződtél?

– Mivel az NB II.-ben kevés játéklehetőséget kaptam, ezért szerettem volna mindenképpen egy olyan klubhoz igazolni, ahol többet tudok játszani, és így esett a választás a szentlőrinci csapatra. Az NB III.- as karrierem egyébként nem indult jól, hiszen a tavalyi szezon elején megsérültem, de a felépülésem után már jól ment a játék, és ki tudtam vívni a helyemet a piros-feketék kezdőcsapatában.

Védő létedre te vagy a házi gólkirály a csapatnál. Hogy sikerült ilyen sok gólt szerezned az őszi idényben?

– A nyáron elég nagy volt a játékosmozgás az együttesnél, az addigi csapatkapitány és a helyettese is elhagyott bennünket, így én kaptam meg a csapatkapitányi karszalagot, ami azzal is járt, hogy én is odaállhattam a tizenegyesekhez és a szabadrúgásokhoz, melyek közül többet is értékesíteni tudtam. Emellett a magasságomból kifolyólag szögleteknél szívesen megyek fel fejelni, és végül így jött össze az őszi nyolc gólom.

Csapatoddal jelenleg a 8. helyen álltok. Milyen célkitűzéssel kezdtétek az idényt?

– Konkrét célkitűzést nem fogalmazott meg a Szentlőrinc SE, de mint minden csapat, természetesen mi is szeretnénk előbbre lépni, és minél jobb eredményt elérni a bajnokságban.

Még nagyon fiatal vagy. Melyek a focival kapcsolatos további terveid?

– Egyelőre minél több tapasztalatot szeretnék gyűjteni a felnőttek között, és azután szép lassan feljebb és feljebb haladni. Majd valamikor szívesen kipróbálnám magamat külföldön is, Németországban, Olaszországban vagy Spanyolországban szívesen fociznék.

Egy alkalommal pályára léphettél a délvidéki válogatottban is. Milyen érzés volt a Délvidék csapatában szerepelni?

– Egyszer volt szerencsém elmenni egy összetartásra, és valóban, egy alkalommal pályára léphettem a délvidéki válogatottban is, amikor Mórahalmon 3:0 arányban legyőztük a szerbiai horvátok csapatát. Nagyon jó érzés volt, és mentem volna máskor is szívesen, de sajnos sérülés és betegség miatt nem tudtam többször is Apró Attiláék rendelkezésére állni.