A téli szünet mindig fejtörést okoz a szülőknek. Hogyan töltsék el a gyerekek a hirtelen rájuk szakadt háromhetes nagy szabadságot? A gyerekeknek persze nem gond telezsúfolni jobbnál jobb, izgalmasabbnál izgalmasabb tervvel, amelyből végül alig valósul meg valami, a tizenéves álomkór és a karácsonyi ajándékhalmok kipróbálása közepette. Mi a jó megoldás? Hagyjuk az eseményeket a maguk természetességében alakulni, vagy be kell tervezni minden szünidei percet? A tapasztalat azt mutatja, hogy ilyenkor is az arany középutat kell megtalálni. Nem jó, ha lélegzetvételnyi idejük sincs a gyerekeknek két program között, de az sem, ha a három hét előre átgondolt események nélkül zajlik.
A téli vakáció, bár hosszúnak tűnik, egyáltalán nem az. A karácsony és a szilveszter, valamint a megelőző előkészületek már lényegében egy teljes hetet igényelnek a háromhetes szabadságból. Nincs olyan gyerek, aki ugyanakkor megy aludni és ugyanolyan korán kel, mint iskolaidőszakban. Ez nem baj, de azt figyelembe kell vennünk, hogy a szünidő vége felé szelíden vissza kell terelni az alvás-ébredés ritmusát az iskolai rendszerhez, hogy ne álmosan-fáradtan kezdje a csemete a második félévet.
A téli szünet ráérős napjai szinte vonzzák a jóakaratú szülőket, hogy a fagyos reggelekre ébredve rávegyék a békésen ébredező kisdiákot némi írás-olvasás gyakorlásra. Esetleg pótlásra. Ehhez az érintett gyerkőcnek érthető módon semmi kedve, így a kinti hideg mellett a családi fészek is könnyen sarkvidéki hangulatúvá válik. Nem árt a szünidő előtt tisztázni, hogy mire számítson a kisdiák a vakációban, de a gyakorlást, tanulást hagyjuk az iskolaidőszakra. A futkározásnál, rohangálásnál, szabad levegőnél semmi nem áll jobban a későbbi eredményes tanulás szolgálatában.
A pótórára kényszerülő tanulóknak is kell a pihenés, mert bármennyire úgy tűnik, hogy a gyenge osztályzatokkal záró diák nem tanult az előző hónapokban, így nincs is mit kipihennie, valójában nem az iskolai tanulás miatt kell kikapcsolódniuk, hanem a számonkérésektől járó stressz miatt, amelyből a gyengébb tanuló is bőven részesül.
Ha van rá lehetőségünk, akkor használjuk ki az előttünk álló időszakot olyan közös programok megvalósítására, amelyek izgalmasnak ígérkeznek nemcsak a gyerekek, hanem a szülők számára is. Ha szülei unott képpel vagy látható izgalom nélkül, csak a gyerek kedvéért mennek megnézni a legújabb animációs filmet, akkor inkább küldjék el az unokatesókkal a moziba, közös időtöltésnek pedig válasszanak olyasmit, ami minden résztvevő számára élményszámba megy. Tinédzserek esetében lehet, hogy ez több fejtörést okoz, de megéri azon fáradozni, hogy sikerüljön közös érdeklődési kört találnunk. A kiskamaszok pedig még kifejezetten vágynak szüleik társaságára, legalábbis sok általános iskolás diák számol be erről, ha valami miatt az iskolapedagógusnál köt ki.
A félévi bizonyítvány olyan, amilyen. Ezen karácsonykor és újévkor nem tudunk változtatni, nem érdemes haragudni, és ebben a rövid időszakban próbálni megváltoztatni a helyzetet. Gondoljuk át, mivel vagyunk elégedettek a gyerekünk viselkedését, tanulmányi eredményét illetően, és arra helyezzük a hangsúlyt. A komolyabb változásokhoz úgyis idő kell, és lehet, hogy nem árt szakember segítségét is kérni, ha nagyon elégedetlenek vagyunk a bizonyítvánnyal, de semmiképpen se a téli vakációban akarjuk megoldani ezt a problémát.
A derűs napok által megerősödött, kipihent diákok érettebben kezdenek neki a második félévnek, ami a fejlődés alapja és a siker záloga. A téli szünidő napjait engedjük eltölteni úgy, amire hivatott: hogy az őszi időszakban kimerült diáksereg feltöltődve és energiával telve kezdhessen neki az újabb kihívásoknak!
