2024. április 25., csütörtök

Boldog 2018-as évet kívánunk!

Ilyenkor, év elején gyakoriak a médiában az évértékelők és az előttünk álló időszakra vonatkozó tervek áttekintése: politikusok, önkormányzati, intézmény- és egyesületi vezetők foglalják össze az év legfontosabb eseményeit, valamint a jövővel kapcsolatos elképzeléseket. Ezek az összefoglalók, akár írásbeliek, akár élőszóban hangzanak el, nem mellőzik a terjengős kifejezéseket sem, mint amilyenek a következők: a 2017-es évben, a 2018-as év folyamán, a tavalyi év során stb. Élőszóban talán kevésbé tetten érhetők, és hasonló szerepet kaphatnak, mint a töltelékszavak, amelyek a gondolkodáshoz szükséges lélegzetvételnyi szünethez juttatnak; írásban viszont zavaróak ezek a szószaporító kifejezések.

A Nyelvművelő kéziszótár a tavaly, a tegnap és az idei év címszónál is kitér erre a jelenségre, és azt javasolja, kerüljük az efféle szószaporító szinonimákat: a múlt évben, az elmúlt évben, a megelőző évben stb. Helyette elég az egyszerű tavaly. Az idei év szókapcsolat a hivatali nyelvben vált divatossá, innen terjedt el a köznyelvbe. Egyszerűbben is megfogalmazhatjuk ugyanezt: ez az év, ebben az évben, az idén. Például: az idei évben (tömörebben: az idén) a folklórműfajokban tevékenykedő közösségek kaphattak támogatást. Hasonló a helyzet a holnapi napon és a tegnapi napon szókapcsolattal is. A tegnap határozószó helyett terjengősség ezt használni, hibátlan viszont, sőt csak így tudjuk pontosan kifejezni, ha azt mondjuk: jól sikerült a tegnapi napom.

A szótár segítségével összefoglalt tudnivalókhoz hozzátehetjük, hogy a szószaporítást fokozni is lehet – erről már számtalanszor meggyőződhettünk más kifejezések esetében is –, hiszen az efféle példák sem ritkák: a tegnapi nap folyamán, a tavalyi év során, az elkövetkező évben stb. Egyszerűbben, tömörebben: tegnap, tavaly, jövőre.

A címben szereplő, évszámot tartalmazó kifejezés nem új keletű: erről Kossa János egyik nyelvművelő írásában olvashatunk, amely még 1962-ből való. Dagály összefoglaló címmel írt jó néhány terjengős kifejezésről, köztük arról a jelenségről is, amikor az éveknek sorszámot adnak, és ahelyett, hogy azt mondanák: 1955-ben, inkább ezt használják: az 1955-ös esztendőben. Mintha az évek is számot viselnének, mint a cipő, a gallér, a bakterház vagy a villamos. Igaz, hogy van 38-as gallér, 42-es cipő, 67-es őrház stb., de az év nem visel számtáblát a nyakán. Hozzáteszi még, hogy újévet is sokan így köszöntenek: Boldog 1957-es új esztendőt! – megszámozva, nehogy valaki elvétse, és rossz évre könyvelje el a jókívánságot. Kossa nem hangsúlyozza, de nyilvánvaló, hogy fölöslegesnek tartja az évszám említését, mint ahogyan a mi címünk is természetesebbnek hatna így: Boldog új évet kívánunk!

Írásunk zárásaként, évkezdő idézetként Kossa János szavait tolmácsoljuk az említett szövegből azokról a szószaporító kifejezésekről, amelyeket ő metszőollóval, kerti kapával próbált irtani:

»Repül a nehéz kő, ki tudja, hol áll meg…?« Valahogy így van az újságíróval is: nagy lélegzetet vesz, kibuggyan belőle a szó, s ki tudja, hol áll meg? Dagadnak a mondatok, mint a hógomoly, mint a görgeteg, s a szógomoly, szógörgeteg bizony sokszor az értelmet is elsodorja. Gyakran csak úgy tudjuk megfejteni a mondanivalót, ha rétegenként lehámozzuk róla a ráragadt sallangot, cifrát, szósalátát.”