2024. április 25., csütörtök

A zenei anyanyelvünk

Berta Alexandra előadóművész a népdalokról és a citeráról
Berta Alexandra népzenei szakelőadó és előadóművész

Berta Alexandra népzenei szakelőadó és előadóművész

A Hagyományok Háza Napok keretében Szabadkán a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karon Berta Alexandra, a budapesti Hagyományok Háza népzenei szakelőadója tartott előadást és citera-mesterkurzust. Berta Alexandra ugyanis gyermekkora óta citerázik, mára előadóművészként zenél és énekel, valamint a Pengetős Trió tagja. Beszélgetésünk folyamán a népzenei, népiének-oktatás témáját jártuk körbe.

Mi kap hangsúlyt az előadásában?

– Két nagy kulcsszóra figyelek, ezek a hitelesség és az élményszerűség a népiének-oktatásban és a népzenére, népdalokra épülő zenei nevelésben. Népzenei szakelőadóként hozzám tartozik a Hagyományok Háza népiének-tanfolyama is, ennek módszereiről, felépítéséről és célkitűzéseiről is beszélek. Ezt továbbgondolva és ezen túlmutatva arról is szólok, hogyan lehet ezeket átadni. Talán ez a legfontosabb, hogy aki tanítja vagy énekli a népdalt, hitelesen adja elő. Óvodai nevelésben nem feltétlenül népdaltanításról beszélünk, egyszerűen csak arról, hogy valaki kedvtelésből énekel, saját és mások, például a gyerekek örömére. Ezzel a kisebbeket is énekelésre buzdítják, és ez beléjük nevelődik. A hagyományos falusi közösségek rendszere már nem működik úgy, mint régen, amikor jelenségként még élt a természetes belenevelődés folyamata. A városokban, a tanintézményekben ez nem tud megvalósulni. Ezért fontos, hogy képezzük az óvodákban és iskolákban tanító pedagógusokat. Például a népiének-oktatáshoz is különféle útmutatásokat adjunk, és irányvonalakat rajzoljunk meg, hogy milyen irányba lenne jó menni, hova lehet fejlődni, mert még van hova.

Előadása leírásában feltesz egy kérdést: mi a különbség a rádió folklórműsoraiban hallható dalok és a magyar népdalok között?

– Ha például leállítunk bárkit az utcán, hogy mondjon egy népdalt, az esetek nagy többségében nem egy magyar népdalt fog mondani, hanem egy műdal, egy magyar nóta címét. A népdalnak nincs címe, csak kezdősora. Ezt a zűrzavart rendbe kell tenni a fejekben, mert még ma sem egyértelmű, hogy amit magyar népdalnak nevezünk, az nem ugyanaz, mint a magyar nóta. Az egészen más, másmilyen jelenség, más gyökerekkel, ha úgy tetszik, más funkcióval rendelkezik. A magyar nóta és a nótaéneklés egy külön műfaj, jóval újabb, mint a magyar népdal, ami a zenei anyanyelvünk. Erre a régi értékre kell fókuszálnunk, és ennek szépségét kell megmutatnunk. Aki erre ráérzett, annak nem kell különösebben magyarázni, de ha ez nincs tisztázva, akkor félreérthető lehet, miről beszélünk, amikor a magyar népdalról van szó.

A hangszeres oktatás témájában is érintett…

– A Zeneakadémia Népzene Tanszékén óraadó tanárként dolgozom, emellett népzenei szakelőadóként a Hagyományok Házában is tartok hangszeres tanfolyamokat, például citerakurzust. Itt a tanítóképző karon elsősorban az óvodapedagógusokat szólítottuk meg a kezdő citerakurzusunkkal, mivel a zenei nevelésben és az óvodai nevelésben az is fontos lehet, hogy az óvópedagógus ne csak énekeljen, hanem hangszeren is játsszon. Az egy sokkal komplexebb élményt tud nyújtani, a gyerekek így több területen fejlődhetnek. A citera és a tambura egyébként is nagyon kedvelt hangszerek Vajdaságban. Korábban is jártam már itt, előadást tartottam, a zenekarommal, a Pengetős Trióval pedig koncertet adtunk. A Pengetős Trióban egyébként a citera, a koboz és a tambura játszanak együtt. A gyakorlati oktatás során más citerásokkal is találkozhatok, akik szintén együttesben játszanak, vagy már tanárként oktatnak. Számukra igyekszem technikai fejlődési lehetőséget nyújtani, valamint cél a repertoárbővítés is.

Mikor és hogyan szerette meg a citerázást?

– Már gyermekkorban. Egy kisvárosi zeneiskolában kezdtem el a citerázást tanulni, az éneklés pedig a természetes velejárója lett. Azonnal ment, habár nálunk a családban nem voltak zenészek, nem onnan kaptam ezt a motivációt. Egyszerűen megszólított ez a közeg, a népzenei táborok, a népzenész- és néptáncos-társadalom. Úgy éreztem, nekem itt a helyem. Azután, amikor felnőttem, azt is éreztem, hogy ez a hivatásom. Ez sorsszerű volt. A Zeneakadémia Népzene Tanszékén az ötéves képzést elsőként végeztem el citerásként. A Népzene Tanszék tíz évvel ezelőtt alakult meg, és egyedüli citerásként indultam. Onnantól kezdve minden szinte magától értetődő volt. Óraadó tanár lettem, azután elkezdtem dolgozni a Hagyományok Házában. Az előadó-művészet, a tanítás és a Hagyományok Házában ez a sokrétű és számomra nagyon kedves feladatkör így teszi most teljessé az életemet.