Két és fél éves csúcsra ért a nyers kőolaj ára, s ez az év elején jókedvre derítette a kitermelőket. A vásárlókat már nem annyira, ezért ők abban reménykednek, hogy ismét olcsóbban juthatnak hozzá a gazdaságok számára létfontosságú energiahordozóhoz.
Lehet, hogy hiú ábrándokat kergetnek, hiszen a globális túlkínálat, amely 2014-ben hatalmas árzuhanást idézett elő, már a múlté. Olyannyira, hogy tavaly már a kínálat hajszállal gyengébb volt a keresletnél. Ha hinni lehet az előrejelzéseknek, az idén is marad ez az állapot.
Az év első heteiben ezért az amerikai WTI típusú kőolaj hordónkénti ára a világpiacon vélhetően 60 dollár körül, a globális alaptípusnak tekintett északi-tengeri Brent nyersolajé pedig 65 dollár körül alakul majd. (A 2017. évi utolsó kerekedési napot a WTI árfolyama 60,10 dollárral, a Brenté pedig 66,62 dollárral zárta.).
Persze az is megtörténhet, hogy valamivel kevesebbet kell fizetni mindkét típusért, hiszen 50 dollár felett már tömegesen térnek vissza a piacra az amerikai palaolajcégek. Ezen a szinten ugyanis nyereségesen tudnak termelni, s a közreműködésükkel gyarapodó kínálat révén valamelyest lefelé „csoroghatnak” az árak. No, nem a 2016 elején jegyzett 30 dollár alatti mélypont közelébe, mert hordónként csupán néhány dolláros csökkenést idézhetnek elő.
A kőolaj világpiaci ára 2014 közepe és 2016 eleje között egyébként mintegy 70 százalékot esett. Az árfolyamok 2014 első felében még száz dollár fölött jártak, de a piaci túlkínálat hatására hamar meredek zuhanásnak indultak.
Ez rendkívül kellemtelenül érintette azokat az országokat, amelyek bevételei főként a nyers kőolaj értékesítéséből származnak. Különösen nehéz helyzetbe került a legnagyobb kitermelőnek számító Oroszország és a termék exportjában világvezető Szaúd-Arábia. A drámai változás lépéskényszerbe hozta a szaúdi kormányt, amely az olajfüggőséget mérséklendő, tavaly megkezdte az ország energiaiparának átalakítását, s kilátásba helyezte az Aramco állami kőolajvállalat részleges privatizálását.
A meghirdetett újítások ellenére Rijád továbbra is sokat vár a kőolajeladásoktól. Sőt arra számít, hogy az energiahordozó exportjából 2023-ban csaknem 80 százalékkal több pénz folyik be az államkasszába, mint 2017-ben, s akkor már a királyi kincstár sem zárja hiánnyal az esztendőt. Az alacsony olajárak miatt ugyanis az elmúlt években mindig deficites volt a szaúdi költségvetés.
A piaci egyensúlyt a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC) és az iparághoz szorosan kötődő, de a kartellen kívüli államok a kitermelés összehangolt csökkentésével igyekeztek helyrebillenteni. Első lépésben (2016 novemberében) az OPEC és a szervezethez nem tartozó olajexportáló országok megállapodtak, hogy 2017. január 1-jétől mindannyian (összesen napi 1,8 millió hordóval) kevesebbet hoznak a felszínre.
Az egyezséget azóta többször megerősítették; legutóbb tavaly novemberben. Akkor az OPEC bécsi tanácskozásán abban is megegyeztek, hogy az önkéntes kitermelés-korlátozás határidejét 2018 végéig meghosszabbítják.
Eddigi igyekezetük nem volt hiábavaló, hiszen a túlkínálatot sikerült mérsékelni (a piaci felesleg fele állítólag már leapadt), s ezáltal feljebb srófolni, majd stabilizálni az árat.
A megállapodás szigorú betartásának köszönhetően a kőolaj világpiaci ára tavaly már szinte folyamatosan 50 dollár fölött állt; sokszor inkább 60 dollár környékén tanyázott.
