A Danilo Kiš Színházi Műhely növendékei Arany János tiszteletére elkészítették Aranyév című előadásukat. A bemutatót nagy siker övezte. A sikerről és az előadásról Kálló Bélával, az osztály vezetőjével beszélgettünk.
– Az előadás témájának apropója Arany János születésének 200. évfordulója volt. Idén Aranyév volt, így az előadás címe is ez lett. Az íróóriás méltó megünneplésére törekedvén olyan balladákat, verseket és szövegtöredékeket adtunk elő, amelyek tulajdonképpen átfogják a munkásságát. Érdekesség, hogy behoztunk egy szereplőt a történetbe, aki maga Arany János. Egyes szám első személyben jelent meg a színpadon, és mesélt az életéről, magáról, anekdotázott, tehát olyan életszemelvényeket mondott el, amik egyrészt személyesek, másrészt pedig a Petőfi-levelezésből és a naplójegyzetekből tudni lehet. A mi Arany Jánosunkat Tóth Péter Lóránd Radnóti-díjas versmondó alakította. Izgalmas színezettet adott ez az előadásunknak, hiszen olyan érzetünk volt, mintha abban a pillanatban születnének meg a balladák, versek, abban a pillanatban pattannának ezek ki Arany János fejéből. Az előadást a színi növendékeink adták elő, ők mondták a verseket, balladákat, név szerint: Ágyas Ádám, Dudás Viktor, Lábadi Csilla, Pintér Fanni, Sótanyi Zsófia, Szabó Regina, Szecsei Tamás és Varga Andrea – tudtuk meg Kálló Bélától, aki mesélt a darab összeállításának pedagógiai részleteiről is.
– A darabnak én voltam a rendezője, hiszen az osztályt is én vezetem. Az év első harmada teljesen Arany Jánosról szólt, de fontos megjegyezni, hogy nem csak az előadás készítésével foglalkoztunk, hanem remek lehetőség volt ez arra, hogy beszédtechnikai gyakorlatokat végezzünk a növendékekkel. A gyerekeknek lényeges szempont, hogy logopédiai vonalon irányt mutassunk nekik a helyes beszédre, valamint a magyar nyelv szabályainak megfelelő kiejtésre. Sokat foglalkoztunk az artikulációval, és légzésgyakorlatokat is végeztünk, tehát olyan beszédtechnikai gyakorlatokat, amelyek iránymutatóak, hiszen három hónap alatt nehéz teljes tudást átadni. Az előadás utáni visszajelzések alapján a növendékek szépen beszélnek, sokat fejlődtek és kedvet kaptak ahhoz, hogy ebben az irányban is tovább fejlődjenek. A magánhangzók voltak a terítéken, hiszen ez a magyar nyelv egyik sajátossága, amely most helyre került, valamint a mássalhangzók megfelelő képzését is gyakoroltuk, ami fontos ahhoz, hogy a szóvégek beszéd közben megmaradjanak. Foglalkoztunk a hangsúlyozással is. Arany János annyiban volt a segítségünkre, hogy ez egy nehéz szövegkörnyezet, szinte Shakespeare-hez hasonló, így azt mondtam a diákoknak, hogy ha ezzel a szöveggel sikerül megbirkózni, akkor a kortárssal már könnyebben tudnak dolgozni a későbbiekben. Sokrétű volt a tanulás, jelentős pedagógiai résszel, mindenki személyesen kapott szöveget, balladát, és a fejlődés kimutatható az első felolvasástól a bemutatóig. Mindenki nagyot lépett önmagához képest, és ez maga a siker.
A rendezőt faggattuk arról is, hogy az Aranyévnek lesz e jövője.
– Az előadásnak lesz jövője, hiszen a Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnáziumtól már kaptunk egy meghívást, hogy a darabot adjuk elő ott is. Ezen kívül egyeztetünk még Bácsfeketeheggyel és Zomborral is, hogy még beleférve az Aranyévbe, januárban, februárban oda is el tudjuk ezt az előadást vinni, hiszen valóban sok munkát fektettünk bele. Az előadást 80 ember nézte meg a bemutatón, akik nagy figyelemmel kísérték, dicsérték a produkciót.
