2024. március 29., péntek

Karácsony előtt

A zsidó nép történelmi hányattatásai során mindig várta a Megváltót. Miután a zsidóság a Szentírásban az emberiséget is jelenti, mondhatjuk, hogy az emberek várták Isten Fiának születését, hogy megszabadítsa őket bajaiktól. Elsősorban testi szenvedéseiktől, sokféle nyomoruktól, de nem a bűneiktől. Utóbbiakkal jól kijöttek, mondjuk inkább jelen időben: jól kijövünk, elvagyunk velük, mert hasznot hoznak, kényelmesek, főként, ha sikerül befogni elnyomottjaink száját és elkábítanunk lelkiismeretünket. A lelkiismeret elaltatására ezernyi ötletet sütöttünk ki a világtörténelem során. Lelkiismeretünk ezektől nem lett aluszékonyabb, csak mi érezzük úgy, hogy nélküle jobb lenne…

Az egész emberiség panasza szakadt ki Péterből, amikor a csodálatos halfogás után Jézus lábához vetette magát, és e szavakra fakadt: ,,Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!"”Luk 5,8) Hagyjuk békén egymást, Uram! Olyan vagyok, amilyen, nem tudok megváltozni, nem is nagyon akarok. Ez az életem. Megszoktam.

Mit is? Nem égbekiáltó gazságaimat, mert addig talán nem jutottam, inkább testhezálló hitványságaimat. Kicsinyességemet, gyávaságomat, jóra való restségemet, fölületességemet, csúszómászóságomat, az igazság iránti közönyömet. Jaj, tán nem igazságfélelmemet? Így formálódtam, többre nem vagyok képes!

Nem hasított Péterbe a vágy: Uram, ha már itt vagy, emelj föl! Ha nem is magadhoz, nekem elég, ha szolgáddá fogadsz, utad söprögetőjévé!

Tudta, vagy tán érezte, hogyha valóban Jézus mellé áll, akkor az igazságfélelemig kell eljutnia, onnan pedig az igazság szenvedélyes szeretetéig!

Ennek a lelki átalakulásnak a következményi beláthatatlanok!

„Volt ott a zsinagógában egy tisztátalan lélektől megszállt ember, aki így kiáltozott: »El innen! Mi bajod velünk, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom ki vagy: Isten szentje."« De Jézus ráparancsolt: »Hallgass és takarodj ki belőle.«" A tisztátalan lélek erre ide-oda rángatta és nagy kiabálás közt kiment belőle.” (Mk1,23-26)

Különös, hogy Krisztus fölismerői közt folyton ott sürögnek az ördögök. Ők messziről megérzik az Úr közeledését, és pontosan tudják, ki Ő!

Mi az oka annak, hogy ők megsejtik az Úr jelenlétét, mi pedig nem? Ennyire figyelnek Rá a gonosz lelkek, mi pedig ennyire nem? Ők minden részecskéjükkel Istenre összpontosítanak, nekünk pedig rendre máson jár az eszünk? A boldogságunkon és az üdvösségünkön túli, a legisleglényegesebbeknél ezerszer fontosabb ügyeken?