,,Ha stabilitást akarunk a szomszédságunkban, akkor hiteles bővítési perspektívát kell felajánlanunk a Nyugat-Balkánnak” – hangzott el Jean-Claude Juncker State of the Union beszédében 2017 szeptemberében, amely egy újragondolt EU-s bővítéspolitikát sejtetett a csatlakozni vágyó, főleg nyugat-balkáni államok számára, kellemes meglepetést okozva ezzel sokaknak.
Természetesen a Juncker-beszéd előtt is mindenki egyezett a meglátással, hogy a bővítéspolitika az EU egyik legsikeresebb politikája, és nem szabad hagyni, hogy a 2004-es és a 2006-as bővítése után tapasztalható „fáradtság” a nyugat-balkáni régióra csapódjon le. Viszont e hangzatos politikai megállapítások mellett, az új tagországok felvétele továbbra sem szerepelt az EU napirendjén.
Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke az Európai Néppárt máltai kongresszusán elsők között szólalt fel a bővítés mellett, világossá téve mindenki számára, ha meg akarjuk őrizni a nyugat-balkáni régió stabilitását és békéjét, ami az összeurópai biztonság szempontjából is kulcsfontosságú, akkor következetes és hiteles bővítéspolitikát kell folytatnunk.
Tavasz folyamán már érezni lehetett, hogy a Nyugat-Balkán politikai súlya nő Brüsszelben. Egyre több esemény, egyre több bizottsági ülés napirendjére került fel. Ezek nagy részén magam is részt vettem és igyekeztem elmondani, hogy a régió országainak kézzelfogható eredményekre van szüksége, a polgároknak érezniük kell, hogy az EU-hoz való csatlakozás róluk is szól, és nemcsak egy adminisztratív folyamat, amelyet a belgrádi kormány és Brüsszel folytat.
Egy borúlátó pesszimista brüsszeli hozzáállástól jutottunk el ma odáig, hogy az Európai Bizottság 2018-as munkaprogramjának részévé vált egy stratégia kidolgozása, amely Szerbia és Montenegró sikeres csatlakozásával foglalkozna 2025-ös határidővel. Mondhatnánk úgy is, hogy a bővítés újra realitássá vált Szerbia, Montenegró, Macedónia és Bosznia számára, uniós szemszögből is.
Úgy gondolom, hogy Szerbia polgárai számára nem a csatlakozás időpontja a fő kérdés, hanem hogy az integrációs folyamatok számukra a mindennapokban érezhető pozitív irányú változásokat hozzanak, a vajdasági magyarság szempontjából pedig, hogy a csatlakozási folyamatokból egy jogaiban és gazdaságilag megerősödött nemzeti közösségként kerüljön ki.
Egy évvel korábban nem gondoltam volna, hogy ma már nem kell mindenkit a bővítés fontosságáról győzködni, hogy ez általánosan elfogadottá kezd válni, és az elvi kérdések után napirendre kerülhetnek meghatározottabb témák is ezzel kapcsolatban.
Brüsszel az elkövetkező évek során sok kihívást tartogat Szerbia, és a vajdasági magyarság szempontjából is. Várhatóan az események felgyorsulnak, még több bennünket is érintő téma és kérdéskör kerülhet napirendre, ezért most még fontosabb lesz a jelenlét és az érdekképviselet az uniós intézményekben.
Engedjék meg a Kedves Olvasók, hogy kellemes karácsonyi ünnepeket és sikerekben gazdag 2018-as évet kívánjak Önöknek!
