Az utóbbi években rengetegen temették már Görögországot, uniós és euróövezeti tagságával együtt. A károgás fölöslegesnek bizonyult, az ország túlélte a válságot. Lehet, hogy mindkét lábát még nem sikerült kihúznia a mély gödörből, amibe röviddel 2008 után zuhant, de már nem kuporog az alján.
Az ország gazdasága az utóbbi nyolc évben majdnem 30 százalékkal zsugorodott a válság előtti évhez képest, de lassan kezd talpra állni. A hosszan tartó recesszió és kőkemény kormányzati megszorítások (értsd: tömeges elbocsátások, bér- és nyugdíjcsökkentések, a szociális rendszer leépítése, adóemelések, s hasonló intézkedések) után lassan elindult a lejtőn felfelé. EU-becslés szerint a görög gazdaság az idén 1,6 százalékkal növekedhet, jövőre pedig már akár 2,5 százalékkal.
Brüsszel és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) három mentőcsomaggal segítette (2010 óta) a görög államot, illetve a túlélését és működését. Az első kettőbe az EU és az IMF összesen 240 milliárd eurót tett, de az a pénz már rég elfogyott.
A 86 milliárd euró keretösszegű harmadik mentőhitelt 2015-ben szavazta meg az Unió; a pénzt 2018 nyaráig lehet felhasználni. A külső hitelezők és az athéni politikai vezetők abban reménykednek, hogy az ország addigra saját lábára tud állni.
Két-három éve a görögök nagyon ellenkeztek, hallani sem akartak további szigorításokról, sőt harcot hirdettek a „külföldi kizsákmányolók” ellen. Az EU azonban megelégelte a huzavonát és egy időre elzárta a pénzcsapot. Athén gyorsan belátta, hogy nem packázhat tovább az oly sokat bírált külfölddel, s hozzálátott a kívánt újabb takarékossági és egyéb népszerűtlen intézkedések bevezetéséhez, amelyeknek a célja az államháztartási egyensúly helyreállítása, illetve a gazdaság teljesítőképességének javítása volt.
Jelentős adósságtörlesztési kötelezettséget is vállalt. Elképzelhető azonban, hogy a csaknem 330 milliárd eurós óriási görög államadósság egy részét a hitelezők elengedik. Öt éve erre volt már példa, ezért ezúttal nem nagyon rajonganak az ötletért.
Görögország tehát marad az EU-ban és az eurózónában. Igaz, a lakosság életszínvonala nem éri el a válság előtti szintet, amelyről nem árt tudni, hogy nem volt valóságos. A görögök ugyanis hitelből, hatalmas túlköltekezésből „biztosítottak” maguknak látszólagos jólétet,
ezért az utóbbi évek válságát hatalmas elszegényedésként élik meg. A korábbi életükhöz képest valóban kisebb a bérük és a nyugdíjuk is, de immár a gazdasági teljesítőképesség által biztosított szinten van.
A tíz főnél többet foglalkoztató cégeknél például 1100 euró az átlagfizetés, a minimálbér pedig 680 euró. Horribilis összegnek egyik sem nevezhető, de jó néhány uniós tagországot azért még ezekkel a havi kifizetésekkel is megelőznek.
A 20 százalékos munkanélküliséggel viszont az elsők között vannak az EU-ban. A 179 százalékos GDP-arányos államadóssággal (amely az euróövezeti átlag kétszerese) pedig továbbra is csúcstartók. Szakértők azonban arra számítanak, hogy 2018-tól csökkenni kezd a görög államadósság is.
