Messze még Szebi csúcspontja

Kérkedésnek tűnhet, de nem állom meg nem elmesélni, hogy Szabó Szebasztián nevét én írtam le először egy újságban (csakúgy mint például az azóta már világbajnok Nemes Viktor és testvére, Máté, vagy a teniszező Györe László nevét), jelenül a Magyar Szóban. 8-10 éves legényke lehetett, amikor Aleksandar Zelić zentai úszóedző hívta fel rá a figyelmemet, mert a legkisebbeknek kiírt versenyekről rendre hazahozta az aranyérmeket. Lementem hát az ütött-kopott zentai medencébe, s őszintén megvallva, megmosolyogtam Szebit, mert egy kis duci gyerek állt előttem, x-lábakkal, de csakhamar lefagyott a mosoly a képemről, amikor megláttam, miként szeli a habokat gyorson és pillangón.

Olyan könnyedség volt a mozgásában, hogy olyat talán még nem is láttam előtte, s nem örültem, amikor kamaszkorában úgy döntött, hogy a helyi pólócsapatnál folytatja. Nem azért, mert a vízilabdázóknak nem jelentett volna óriási segítséget (szinte egy szezon alatt a felnőtt gárda vezéregyénisége vált), hiszen – csakúgy mint talán minden idők legnagyobb zentai pólósa, Prikidánovic Nándor előtte – még pillangóval is egy testhossz előnnyel ért oda a riválisok előtt a labdáért, hanem azért, mert tudtam, tönkremehet egy olyan úszókarrier, amilyet még nem jegyeztek a környékünkön.

Épp ezért nagyon örültem, amikor meghallottam, hogy néhány szezon után csak „benőtt a feje lágya”, Újvidéken ismét elkezdte eredeti sportágát gyakorolni, s valami olyan sebességgel fejlődött, ami páratlan a térségünkben. Idővel arról értesültünk, hogy 20 évesen kiúszta a világbajnoki szintidőt, s nyáron már a világ harmadik legnagyobb sporteseményének számító vizes vb-n szurkolhattunk neki. Budapesten a kiváló 13. lett, de fejlődése nem állt meg, hanem sorra javítgatta legjobbjait, s ekkor már nagyon reméltem, komolyan fogja fel végre az úszást, a sportéletet. Nos, szenzációs teljesítménye a vasárnap Koppenhágában befejeződött 19. rövid pályás Európa-bajnokságon megkoronázta eddigi törekvéseit. Nem szabad azon sopánkodni, hogy mindössze két századra volt az aranyéremtől, mert csak egy századdal gyengébb teljesítménnyel már fel sem állhatott volna a dobogóra. Egyszerűen ilyen volt ez a kontinensviadal: páratlanul erős mezőny gyűlt össze a dán fővárosban, s aki a vadiúj Royal Arénában érmes lett, az biztosan a világ élmezőnyéhez tartozik.

Szebi azonban messze van még karrierje csúcspontjától, csak a jó ég tudja, hol van képességeinek a határa, s itt most nemcsak az 50 méteres távra gondolok, hanem a 100 méteres pillangóra is. Ott még rengeteg tere van fejlődni, erősödni. Az újvidéki Vojvodina és Igor Beretić edző most nyilván mindent megtesz azért, hogy legjobb úszójának minden feltétel megteremtődjön, ez után a siker után az állam és a Szerbiai Olimpiai Bizottság is megkülönböztetett figyelemmel kíséri majd pályafutását, s a tehetős családi háttérrel Szebinek minden adott lesz ahhoz, hogy az elkövetkező években, majd a tokiói olimpián további örömet szerezzen a szurkolóhadnak.

Nekünk, magyaroknak egyébként nagyon rendben volt ez az Eb, mert összesen nyolc alkalommal hallhattuk a Himnuszt. A magyar csapat csúcsot nem döntött ezen a nagy versenyen, mert két évvel ezelőtt Netanyában 11 arannyal, 3 ezüsttel és 1 bronzzal az éremtáblázat élén végzett, de ez a mostani második hely is fantasztikus, hiszen a félelmetes oroszok csak egyetlen arannyal előzték meg Sós Csaba csapatát, méghozzá úgy, hogy Koppenhágában öt olyan magyar nem lépett fel, aki a nyári világbajnokságon érmet szerzett.

A világ legkiválóbb rövid pályás úszója továbbra is Hosszú Katinka, aki minden számban nyert most, ahol csak rajthoz állt. Netanyához hasonlóan most is 6 aranyéremmel zárt, pedig most nem volt vele férje, edzője és legnagyobb támasza, Shane Tusup. Katinka azonban vérprofi immár, igazi versenyző típus, olyan úszó, aki csak a medencés dolgára tud összpontosítani, ereje pedig egyelőre utolérhetetlen a riválisai számára. Lehetett volna több is (például úgy, hogy Kapás Boglárka nem tesz egy kirándulást a 400 m vegyesen, s akkor biztosan övé a 800 méteres gyors aranya is…), de ezen kár filózni, hanem kalapot kell emelni a szakág előtt, mert sok olyan új arcot láthattunk, akikről még sokat hallunk a következő években.

A budapesti vizes vb-re azt mondták, a maga nemében a legjobb volt eddig az ilyen versenyek tekintetében. A koppenhágai helyszín is telitalálatnak bizonyult a LEN részéről, hiszen a csodálatos új sportcsarnokban szinte minden délután telt ház várta a versenyzőket, s a sportágat értő közönség kiválóan buzdította őket. 2019-ben a skóciai Glasgow ad majd otthont a 20. ilyen összejövetelnek, s semmi kétségünk nincs afelől, hogy ott már zentai aranynak szurkolhatunk, meg számos magyar éremnek.

A koppenhágai éremtáblázat

Ország                                               arany                                             ezüst                                            bronz                                           összesen