Sokszor csak későn jövünk rá, milyen nagy ajándék is, amikor olyan munkatárssal, szakemberrel dolgozunk, aki érti a dolgát, akire számíthatunk, kinek a szakértelmében és munkájában mindig megbízhatunk, mert tudjuk, hogy a rá eső feladatokat pontosan, magas színvonalon és alázattal időre elkészíti, a legjobban ahogy lehet, és mindezt örömmel teszi. Ilyen kollégánk volt Hevér Miklós.
Hevér Miklós fényképész Szabadkán született 1952-ben. Általános iskolába Szabadkán járt, míg a középiskolát (a grafikus szak fényképészet szakirány) Magyarkanizsán végezte el 1971-ben. Az 1973. és 1979. közti időszakban a saját fényképész üzletében dolgozott Törökbecsén. Ezekben az években megszerzett gyakorlati tudása a későbbi tevékenységét is meghatározta. Tudta, hogy milyen a hagyományos fényképész mesterség, ismerte a portrékészítés minden fogását, a retusálás technikáját, a műtermi fényképkészítés módjait, az előnyös beállítások eljárásait.
Katonaidejét 1976-ban töltötte Postojnán, itt került sor az első önálló fényképkiállítására. 1979-től 1999-ig a Zorka Vegyiművek fotóriportereként dolgozott, amelynek saját lapja volt Zorkin glasnik címmel, és reklámfotókat is készített. A Magyar Szó napilap és a 7 Nap hetilap külmunkatársaként is dolgozott. A Szabadkai Népszínház előadásait 1997-től örökítette meg fényképezőgépével az intézmény szükségleteire.
Már négy önálló fotótárlata volt, amikor 1999-ben a Szabadkai Városi Múzeumhoz került, ahol a kiállításainak száma tovább bővült. Az egyéni kiállításokon kívül több csoportos tárlaton is szerepelt. Önálló fotókiállításai közül megemlítenénk a Vajdasági barokk című könyv fotóanyagából készült Szabadkán, Topolyán, Budapesten és Vácott 2001-ben megrendezett tárlatát, a Kosztolányi és Szabadka című, Szabadkán 2005-ben készített kiállítását, a Szabadkai épületek és részletek tárlatát, amellyel Szabadkán 2013-ban és Loznicán 2014-ben szerepelt, és a Szecesszió a szabadkai közgyűjteményekben című könyv fotóanyagából Budapesten 2014-ben megrendezett kiállítását.
A Szabadkai Városi Múzeumban a fotóarchívum gondozója volt, fényképeket készített a múzeumi tárgyakról, fotókat a kiállításokhoz és a kiadványokhoz, valamint a múzeumi eseményeket is ő örökítette meg. Mindezek mellett a munkája ennél sokkal szerteágazóbb volt. Részese volt szinte minden kutatásnak és kiállításnak, elkísérte kollégáit a terepmunkáikra és ottléte alatt nem csak a fényképek készítésével segítette a munkájukat. Együttműködött a múzeum kiállításainak készítésben is, nem csupán fényképezett, hanem ragasztott, vágott, elrendezett, azaz a kiállítások installálásában is részt vett. Sőt, azok közé a kollégák közé tartozott, akik munkaidőn felül is dolgoztak, ha a helyzet megkövetelte.
Külön említést érdemel kollegiális hozzáállása munkatársaihoz, ugyanúgy a többi fotóshoz, sőt a kézművesekhez is. A szabadkai városháza alatti Emléktárgybolt képtárának kiállításait fotózta előszeretettel és nagy hozzáértéssel.
Munkáinak nyomát őrzik a Szabadkai Városi Múzeum kiadványai. Tevékenysége egész Vajdaság területére kiterjedt, sőt Magyarországon és Horvátországban is követte kutatómunkánkat, néha még betegen is.
A Topolyai Múzeum megalakulásától rendszeresen részt vett az ottani tárlatok és katalógusok előkészítésében. Nagyapáti Kukac Péter monográfiájának a képanyagát is ő fotózta végig 2008-ban a terepet bejárva, mint ahogy a szabadkai kortárs művészek felkérésének is szívesen tett eleget, megörökítette alkotásaikat. A Forum Könyvkiadó által 2015-ben kiadott Juhász Árpád-monográfiának képanyagát is nagyrészt ő készítette Zomborban, Gödöllőn és Szabadkán. Szerény körülmények között és sokszor saját felszereléssel dolgozott a terepen, oltárképektől kezdve a halvány ceruzavázlatokig mindent a tökéletességre törekedve rögzített, nem ismerve lehetetlent.
Kedves Miki, a kiadványok és fényképeid örökre rögzítették szaktudásod, látásod, de mi másképp is emlékezünk rád. Számunkra még mindig ott állsz a fényképezőgéped mögött, halljuk, ahogy kattogtatsz, és halljuk az utasításidat is, amint elrendezed a fényképezendő tárgyakat. Nem feledjük kedves történeteid, sziporkázó humorod…
Nyugodj békében!
Kollégái a Szabadkai Városi Múzeumból
