2024. április 25., csütörtök

Díjátadó és évzáró

Pesti Attilának és Tarkó Jánosnak átadták Vajdaság mérvadó művészeti elismeréseit – Hózsa Éva nem vette át a Híd-díjat

Cikkünkhöz fotógaléria kapcsolódik.

Hózsa Éva irodalmárnak, Pesti Attila építésznek és Tarkó János festőművésznek ítélték oda Vajdaság mérvadó művészeti elismeréseit, a Híd Irodalmi Díjat, a Vajdasági Magyar Művészeti Díjat, valamint a Forum Képzőművészeti Díjat. Az ünnepélyes díjátadóra Újvidéken, a Forum-ház negyedik emeleti tanácstermében került sor, ahol elsőként Virág Gábor igazgató összegezte a Forum Könyvkiadó Intézet 2017-es évét:

Tarkó János a Forum Képzőművészeti Díjjal és Pesti Attila a Vajdasági Magyar Művészeti Díjjal

Tarkó János a Forum Képzőművészeti Díjjal és Pesti Attila a Vajdasági Magyar Művészeti Díjjal

– Az év folyamán összeszámoltuk: a kiadónk 1957-től 2016-ig 2513 könyvvel gazdagította az összmagyarság könyvtárát, az idei évben ezt újabb 33 címszóval, 8 másodkiadással, 5 e-könyvvel, vagyis összesen 46 új kiadvánnyal bővítettük. A 60 éves kiadó könyveinek bibliográfiáját Csáky Sörös Piroska készítette el, ennek megjelenése a következő hetekben várható. A Forumhoz kötődő képzőművészeket is számba vettük, Ninkov Kovacsev Olga monográfiája szintén hamarosan megjelenik. Az országos jelentőségű könyvszakmai rendezvények mellett januártól mostanáig közel 100 könyvbemutatón vettünk részt, miközben igyekeztünk Vajdaság szinte minden régióját többször is felkeresni, eljuttatva így könyveinket a legeldugottabb településekre is – s hozzátette, a jövő évi Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon, ahol Szerbia lesz a díszvendég, a kiadó igyekszik majd méltóképpen képviselni az itteni irodalmakat. A díjak szabályzatainak ismertetését a bírálóbizottságok indoklása, majd a laudációk sora követte.

A 2016. évi Vajdasági Magyar Művészeti Díj birtokosa Pesti Attila, aki látványterveivel, multimediális ötleteivel és a modern kor látványtechnikai elemeit használva nyit az Y-generáció felé, így a műtárgyak, kiállítási témák, múltunk ismerete szélesebb körhöz jut el.A díjat a zsűri elnöke, Gazsó Hargita adta át a következő mondatok kíséretében:

– A környezetpszichológusok jól tudják, mitől működik jól a tér. Pszichológusok foglalkoznak azzal, többek között a magyar származású Csíkszentmihályi Mihály is, hogy mitől érezzük jól magunkat egy kiállításon, hogyan épüljön az fel lélektanilag. Pesti Attila pontosan érzi ezeket a térbeli és lélektani határokat, mi a hangsúlyos, mikor kell egy lélegzetvételnyi szünetet tartani a kiállításban, hol legyenek a frekventált helyek. A történet, melyet a muzeológus kíván elbeszélni, egy teljesen más dimenziót ölt munkái által. A látványelemek, az épített tárlók hangsúlyt kapnak, így már nemcsak a tárgy és a kiállítás kísérőszövege vezet, hanem az épített elemekkel az építész is.

Tarkó János vizuális nyelve jellegzetes, valós vagy metaforikus emberi alakjai pedig a mai világban mozognak, történeteik rólunk beszélnek. A 2016. évi Forum Képzőművészeti Díj kitüntetettjét Szombathy Bálint, a zsűri elnöke méltatta, mondván, Tarkó festészete a vajdasági magyarok képzőművészetének üde színfoltja, de tágabb vonatkozásban sem fest senki hozzá hasonlóan.

– A tarkói embertípus inkább tág szociológiai jelenség, mintsem szűk néprajzi fogalom. Nem a hely szellemét képviseli, hanem a mindenkori egyetemes másságot, azt az embercsoportot, amely különböző, faji, vallási, nemzeti, ideológiai vagy egyéb meggyőződésbeli okoknál fogva a többség megítélése szerint nemkívánatos. Társadalmi helyzete a kisebbségi oldalon található, és ez a pozíció sok esetben tudatos egyéni választás következménye. Ő a kívülálló, a magányos, a persona non grata. Az egyén önmegvalósításának külön útjait hirdeti, kiválva a tömegből, az egyformán gondolkodók, az egyforma magatartási mintákat statuáló emberi masszából, vállalva mindazt a veszélyt és megpróbáltatást, melyet következetes kiállása von maga után.

Hózsa Éva egyéni interpretációs hangütésével, intermediális és interdiszciplináris tájékozottságával, a német kultúrára és a fordításelméletre való nyitottságával a kortárs vajdasági irodalom egyik legkiemelkedőbb esszéírójaként érdemelte ki a 2016. évi Híd Irodalmi Díjat. Hózsa Éva díjához Berényi Emőke, a bírálóbizottság elnöke laudált.

– Hózsa Éva egy legenda. Aki ezt a mondatot patetikusnak érzi, még sosem beszélt olyan egykori szabadkai gimnazistával, akinek ő volt a magyartanára. A tanárnő csaknem négy évtizede úgy meghatározó alakja Szabadka művelődési életének, hogy közben ódzkodik a nyilvánosságtól. A közoktatás szféráiban és az egyetemi oktatói pályán, a kultúraszervezésben és a tehetséggondozásban végzett munkája azonban a tanítványai által felbecsülhetetlen hatást gyakorolt a vajdasági magyar szellemi térre. És most nem elsősorban az általa kinevelt író- és költőnemzedékekre gondolok, hanem arra az értelmiségi rétegre, amelynek a gondolkodásmódját kiváló pedagógusként képes volt formálni. A jó tanár ugyanis nem az érettségi vizsgára készít fel, hanem gondolkodni tanít.

Hózsa Éva jelezte, hogy nem kívánja átvenni az elismerést, ezért a díjnyertes könyv kiadója, az Életjel és a Forum Könyvkiadó közös megegyezése alapján a díjat, amely ilyen formátumban B. Szabó György tervei alapján az idén került utoljára kiosztásra, felajánlották a Szabadkai Városi Múzeumnak, hogy helyezze el azt B. Szabó György munkái között.

A díjátadón az Arany János-emlékévnek szentelt produkciójával fellépett Krnács Erika előadóművész és Zsoldos Ervin verséneklő, valamint megnyílt Antal Szilárd A rejtett város című fotókiállítása, melyről Dancsó Andrea a következőket mondta:

– Ha valaki – a művészet eszközével – nem mutatja meg nekünk a várost, ahol életünk zajlik, talán észre sem vesszük azt az apró részletnek tűnő tényt, hogy egyes épületek falán már vastagabb a porréteg, mint a festék. Antal Szilárd mindennapjaink örökölt díszletének szenteli fényképeit, számot adva annak sorsáról. S a képeket hosszasan nézve ezen díszletekben otthonunkra ismerünk.