Könyves rovatunkban e héten is a Szabadkai Városi Könyvtár felnőtt- és gyermekosztályáról leggyakrabban kölcsönzött könyveket listázzuk, Berényi Eszternek és Omerović Helénának, a városi könyvtár tájékoztató könyvtárosainak köszönhetően, valamint a könyvtár legújabb könyvei közül egy olyan regényre hívjuk fel a figyelmet, amely a legendás betyárvezérnek, Rózsa Sándornak, valamint hétpróbás cimboráinak viselt dolgaiba enged betekintést. Alföldi szegénylegények kalandos története ez, akik sebesen lovagolnak a végtelen pusztán, és miközben „igazságot tesznek” a tanyavilágban, megesik azért egy s más…
FELNŐTTOSZTÁLY
1. Dragomán György: Oroszlánkórus (Magvető)
2. Michel Houellebecq: Behódolás (Magvető)
3. Georg Klein: Gyermekkorunk regénye (Gondolat)
4. Bogdán József: A szavak néha kövek (Forum)
5. Robert Galbraith: A selyemhernyó (Gabo)
GYEREKOSZTÁLY
1. Geronimo Stilton: Karácsony van, Stilton! (Alexandra)
2. Bethan James: Kicsik lapozgató Bibliája (Harmat)
3. Bartos Erika: Bogyó és Babóca karácsonya (Pagony)
4. Émilie Beaumont: Karácsonyi hagyományok a nagyvilágban (Passage)
5. Csörgő Anikó: Csodaország – ünnepi foglalkoztatókönyv óvodásoknak, kisiskolásoknak Mikulásra, karácsonyra (Yoyo Books)
KÖNYVAJÁNLÓ
Cserna-Szabó András: Sömmi. (Magvető)
A magyar történelem leghírhedtebb betyárja kétségkívül Rózsa Sándor. Nemcsak népdalok, mesék, adomák őrzik az emlékét, hanem irodalmi alkotások is. Alakja ma is elevenen él a köztudatban, s a hozzá kötődő betyárromantikának köszönhetően talán nincs is magyar ember, aki nem neki, hanem az őt üldöző pandúroknak szurkolna, a jól ismert betyárhistóriákat hallgatva.
Cserna-Szabó András Sömmi. című regényének hőse is ez a jó kötésű, bajuszos betyárvezér, akiről már a kötet felütésekor kiderül, hogy valamiképp cimboraságba keveredett az ördöggel. Hitelesnek mondott élettörténetét és kalandjait azonban nem mendemondákból, hanem „első kézből” ismerjük meg, mégpedig Veszelka Imrétől, a „legszöbb paraszttól”, aki Rózsa Sándor közeli cimborájaként megbízható krónikása a pusztai kalandozásoknak. Igaz, a regény idejében már nyolcvanöt esztendős, vak kéregető, aki a szegedi Páva Vendéglővel szemközt ücsörög, hegedülget, és a régi „betyárjó” világról mesél, de visszaemlékezései frissek, ízesek, telve humorral és nyelvi leleménnyel, és kiderül belőlük, hogy „sömmi” nem úgy történt, ahogy eddig tudtuk, és hogy a történelem csupa titok, csupa meglepetés.
