*
hiába térünk mindennap nyugovóra
halottaink velünk fekszenek kelnek
*
szégyelltem hogy már megint róla beszélek
csomókat gyúrt hajunkba a thessaloniki szél
a nap a móló falapjaira szorította a testünket
vártam hogy valamit elvigyen belőlem a víz
élettelen képeket festek újra és színesebbre
a sok sírástól elkezdett penészedni a mellkastér
már nincs mit lenyelnem minden ijesztően a helyén
az emésztéssel vannak kisebb-nagyobb gondjaim
rettenetesen éhes vagyok a szürke fal pedig megszállottan kúszik közénk
*
higgadt és céltudatos veszekedés volt
csak nyeltem istent de közben
sürgősen hánynom kellett
„a bűnök útján tévelygünk” mondja
áldozatok vagyunk és vezekelni kell
a fél nyugdíjat beledobja a fémperselybe
az apró térdkalácsa még keményebbre
dolgozza magát a templomkövön
nekem meg majd kifordul az éhségtől a méhem
felsorolok neki néhány isteni gaztettet
hogy tisztán lássa a lefogyott csillagok
mögött számomra nincs más az égen
*
ananászlét csorgat a számba
csillapíthatatlanul szomjas vagyok
barna pulóverben ázik a tegnap
egyenletesen könyöklöm a mában
képtelen felegyenesedni a test
a ceruzákat nem hegyezi meg a kéz
tompán dobog az egyetlen szív
mert abból csak egy jut mindenkinek
és néha túl sok ideig tart a gyógykezelés
*
vettem egy spirált órák óta csak nézem
próbálom elképzelni hogyan akadályozta
meg benne a megtermékenyülést
mit érezhetett a férfi hímtag amikor
találkozott a nedves fémmel
a madarak már énekelnek
miattuk nem fekszem le
hallani akarom őket de már
hatalmas albatroszokkal szelem
a messzeséget ivóvizet keresek
*
várok egy csodát hogy felkel az ágyból
és erős karokkal felhúzza az ég
de tele van a mennyország
ki kell érdemelni és várni a halált
vizet inni és kezet mosni szeretnék
a befagyott vízcsapokon nem segít a kalapács
lefelé nézünk a fákkal
hullanak belőlünk a levelek a vérlemezkék
Bíró Tímea
