Közel félszázan, Szegedről összesen 35-en, Romániából és Szerbiából 3–3-an, a szegedi kistérségból 5-en, Hollandiából pedig egy ott élő magyar nyugdíjas küldte el írásait arra a novellapályázatra, amelyet a Szegedi Idősügyi Tanács az idén immár hetedik alkalommal hirdetett meg.
Az öttagú zsűri – melynek tagjai voltak Tandi Lajos újságíró, Zsoldos Sándor irodalomtörténész, Balogh Gyula, az SZTE Kulturális Irodájának munkatársa, valamint Szerbiából Molnár Krekity Olga és Romániából Makkai Zoltán – döntése értelmében az első díjat Vörös Pál (Szeged), a másodikat Vágó József (Szeged), a harmadikat pedig dr. Radmila Marković (Kishegyes) érdemelte ki. Boros Gyula idősügyi referens a zsűri értékelő összejövetele előtt elmondta, immár harmadik éve a külföldön élő magyar nyugdíjasok írásait is várták. A Határtalanul címmel tavasszal meghirdetett pályázatra a beadási határidőig összesen 47 pályamunka érkezett. A beküldők között szegedi nyugdíjas irodalomtanár éppen úgy volt, mint volt szövőnő, iskolaigazgató. A beérkezett pályaműveket az elmúlt évek hagyományainak megfelelően most is kötetbe rendezik. A nyugdíjasok novelláiból összeállított kötet a 2018-as Ünnepi Könyvhéten jelenik majd meg. Ekkor adják át ünnepélyesen a díjakat is.
Dr. Radmila Marković Belgrádban született 1940-ben, de mielőtt édesapja csatlakozott volna a partizánokhoz, az édesanyjával együtt hazaküldte őket az anyai nagymamához Kishegyesre, ahol ma is él. Szabadkán érettségizett, majd Újvidéken járt a Bölcsészeti Kar Magyar Tanszékére, ahol magyar és szerb nyelv és irodalom szakon végzett. Szegeden a József Attila Tudományegyetemen doktorált magyar nyelvből. Székelykevén és Kishegyesen is tanárként dolgozott, később középiskolai igazgató is volt. A Vajdasági Pedagógiai Intézetben a magyar nyelv tanácsosi pozícióját látta el. Mikor megszüntették a pedagógiai intézeteket, Belgrádban dolgozott a fejlesztési osztályon, ahol a magyar nyelv fejlesztésével volt megbízva nyugdíjba vonulásáig.
