A Szabadkai Városi Szociális Központ Családtámogató és Tanácsadó Központjában Boris Telečki pszichológus az ENSZ fejlesztési programja (UNDP) keretében a családon belüli erőszak elkövetőivel tart heti szintű foglalkozásokat. A szociális központ 2014-ben kapcsolódott az UNDP norvég modell alapú programjához. A központban Boris Telečkivel magáról a programról és annak várható eredményeiről beszélgettünk.
A Szabadkai Városi Szociális Központ (Fotó: Gergely Árpád)
– Az ügyészség javaslatára kerülnek hozzánk a családon belüli erőszak elkövetői, ugyanakkor ezeknek a személyeknek egy szűrésen kell átesniük nálunk. A kritériumok között szerepel, hogy az elkövetőnek fel kell vállalnia tettét, ezenkívül hajlandóságot kell mutatnia reakciói megváltoztatására. A programban való részvételre kizáró ok a súlyos testi sértés, gyilkosság megkísérlése, fegyverviselési engedély birtoklása, valamint a szexuális erőszak elkövetése, az alkoholizmus és a drogfüggőség, illetve a különböző mentális betegségek. Az ügyészség egy rendeletet ad ki azon személyekre vonatkozóan, akik részt vesznek a programban, ellenük felfüggesztik a bírósági eljárást a program idejére, amennyiben nem követnek el újabb erőszakos cselekményt, ugyanakkor, ha az illető személy nem jelenik meg a foglalkozáson, arról maradéktalanul tájékoztatnunk kell az ügyészséget – magyarázta Boris Telečki.
A pszichológus elmondta, hogy nemcsak a családon belüli erőszak elkövetőivel foglalkoznak, hanem az áldozatokkal is, mert ezáltal követhető a programban résztvevő személyek viselkedése is. A szeptemberben indult programban összesen hatan vesznek részt, átlagosan 40 és 60 év közötti férfiak.
Boris Telečki (Fotó: Gergely Árpád)
– A program nyolc területet ölel fel, minden témakört háromszor 90 perces foglalkozás keretein belül dolgozunk fel, heti egy lebontásban – ez összesen 24 foglalkozást jelent. A témakörök között szerepel elsősorban az erőszak fogalmának meghatározása, ilyenkor gyakran meglepődnek a résztvevők, amikor elmondjuk, hogy minden erőszaknak minősül, amivel megakadályozunk valakit, hogy gyakorolja szabad akaratát, vagy saját akaratunkat erőltetjük a másikra. Minden esetben utalunk az elkövetők tapasztalataira, a féléves időintervallumban beszélgetünk többek között a pszichikai erőszakról, az érzelmi közelségről, az erőszak alternatíváiról, azaz hogyan lehet másként megközelíteni a problémát és hogyan lehet saját ellenőrzés alá vonni a viselkedést, a felelősségvállalásról, az apa-gyermek kapcsolatról, az erőszak elkövetésének okairól, valamint a következmények hatásáról az áldozatokra – mondta a szakember.
A program sikerességét illetően megtudtuk, hogy a szociális központok adatai alapján Szerbia városaiban – Belgrádban, Újvidéken, Nišben, Kruševacon, Čačakon és Szabadkán – 80/90 százalékban mondható sikeresnek a program.
Az erőszak eredetére és az indítékokra vonatkozó kérdésünkre a szakember a következő választ adta:
– Norvégiában már harminc éve alkalmazzák a programot. Szinte mindenütt a világon, ahol a patriarchális rendszer dominál, előfordul erőszak. Mondhatni: generációról generációra áthagyományozódik a családi minta, a férfiak hozzák magukkal ezt a viselkedési formát. Az erőszakról, és annak káros hatásáról beszélni kell, de ha a szociális rendszeren belül biztosítanának teret a prevencióra, meggyőződésem, hogy sokkal nagyobb hatást tudnánk elérni, ezáltal csökkenhetne az erőszakos cselekmények száma a családon belül. A program célja az erőszak megállítása és az áldozatok védelmezése – mondta Boris Telečki.
