Kenőolaj

Tóth Péter

2017. december 5., 16:53 >> 2017. december 5., 17:54

Kommentek száma 0  Megjelent nyomtatásban

A viszonylag jó gazdasági eredmények, melyekről a sajtóban naponta beszámolnak, részben valóban a reformoknak is köszönhetőek. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy számos, számunkra kedvező, de akaratunktól független világgazdasági folyamat is olyan irányban hatott, hogy ezek az eredmények megvalósulhattak. Ha a világpiacon pl. megmaradt volna a néhány évvel ezelőtti, 100 dollár feletti kőolajár, valószínű nem dicsekedhetnénk most ilyen eredményekkel.

EREDMÉNYEK AZ OLAJÁR TÜKRÉBEN

Az emberek túlnyomó többségének gyenge a hosszú távú memóriája, és hajlamos hinni a mesékben is. Legalábbis ez szűrhető le a világgazdasági folyamatokból és a geopolitikai történésekből, valamint a napi politika eseményeiből. Amikor például a hazai, de akár más országok kormányzatai vagy jegybankjai saját sikerként könyvelik el az alacsony inflációt vagy a költségvetési deficit csökkentését, tudni kell, hogy ehhez számos, tőlük független tényező is hozzájárul. Legfőképpen a viszonylag alacsony olajár. A világgazdasági folyamatokat a jövőben is döntően befolyásolja a kőolaj árának alakulása, még ha csökkenőben is a fekete arany jelentősége. A legfrissebb hír, hogy a kartellen kívüli nagy olajexportőr országok is csatlakoztak az OPEC-tagállamok megállapodásához, eszerint egészen a jövő év végéig korlátozzák a kőolaj kitermelését a piaci egyensúly megteremtése és ezáltal a világpiaci árak alátámasztása érdekében. A Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) tagállamai csütörtökön Bécsben szokásos félévenkénti tanácskozásukra ültek össze. Ott, a várakozásokkal összhangban úgy döntöttek, meghosszabbítják a kitermelést korlátozó megegyezés hatályát a jövő év végéig. A jelek szerint Oroszországot is meggyőzték arról, hogy a kitermelés csökkentése racionális döntés. Moszkvában attól is tarthatnak, hogy ha túl sokáig tartják érvényben az olajpiacon a korlátozást, a túlkínálatot felválthatja a hiány, ami felhajtja az árakat. Az ilyen fejlemény azonban az amerikai palaolaj-kitermelőket a kitermelés fokozására ösztönözné, növelve a konkurenciát. Tavaly decemberben állapodott meg az OPEC 13 tagállama és a kartellen kívüli 11 nagy olajkitermelő ország, hogy a 2016 októberében jegyzett szinthez képest az idén napi 1,8 millió hordóval visszafogják a kitermelést. Ennek a megállapodásnak köszönhető, hogy a kőolaj világpiaci ára hordónként meghaladta az 50 dollárt ebben az évben. Majdnem 20 százalékkal magasabb, mint egy évvel ezelőtt.

OLAJ A TŰZRE?

A jelenlegi olajár nem tekinthető alacsonynak, főleg, ha hosszú távon szemléljük alakulását. Ugyanakkor a néhány évvel ezelőtt jegyzett 100 dollár feletti árnak alig a fele, s ezt megsínylették az olajexportőrök. Még az arab tavasz is visszavezethető ehhez a folyamathoz. Az olajimportőrök viszont – melyek a világ GDP-jének a döntő részét termelik – fellélegezhettek az alacsonyabb olajimport-számlák miatt. A magas inflációs rátákat – jórészt az olajárnak köszönhetően – sikerült letörni. A költségvetések stabilizálásához is sok esetben hozzájárult. A hazai gyakorlat is szépen mutatta, hogy amikor a kőolaj ára a korábbinak a felére, de még az alá is csökkent, a kutakon nem feleződött meg az ára. Olcsóbb lett viszont 20-30 százalékkal, sennek örültünk, de az állami kassza is jól járt, mert az üzemanyagokra kivetett adó nem csökkent, a növekvő forgalom pedig így az állami bevételeket is növelte. Történelmi távlatokban vizsgálódva a jelenlegi olajárak nem alacsonyak. A 2014 előtt jegyzett 90, sőt időnként 100 dollár felettihez képest viszont annak tűnnek. A csökkenő olajárak azonban megindítottak több máig tartó világgazdasági és vele együtt világpolitikai folyamatot. A csökkenő olajbevételek a Perzsa-öbölben okozták a legnagyobb feszültségeket. A magas olajár-környezetben ugyanis „elszabadultak” a fiskális kiadások. Amikor fordult a kocka, a versenyhelyzetben megedzett cégek gyorsabban tudtak reagálni. Az olajtermelő országokban a számukra jólétet hozó magas árak idején megnövelhették a szociális kiadásokat, a csökkenő bevételek miatt viszont megszorításokra kényszerültek, ami feszültségeket, nyugtalanságokat hozott. A hatalmukat féltő politikusoknak ugyanis nem egyszerű megszorítani, újra fegyelmezett fiskális pályára állítani az ország pénzügyeit, mert ez népszerűségvesztéssel és bukással fenyeget.

A kőolaj átlagára – az elmúlt 70 évet szemlélve – alacsonyabb a jelenleginél, 46 dollár körül alakul. Az tehát, amit most alacsonynak hiszünk, kicsivel magasabb az átlagosnál. Az átlagot jelentősen felfelé „nyomja” a 70-es években és a 2000 után tapasztalt olajársokk. Természetesen a 70 éves átlagból nem sok mindenre következtethetünk. Az elmúlt 50 év átlaga felel meg a jelenlegi 50 és 60 dollár közötti szintnek. Az utóbbi 15 év átlaga viszont 73 dollár hordónként. Ez az, amihez képest a jelenlegi még alacsony ár, hiszen a nyugodt időszakokban 33 dollár környékén alakult. Nem kizárt, hogy pl. az elektromos autók elterjedésével a jövőben az olaj ára még visszaeshet erre a szintre, de akár ez alá is csökkenhet.


!A cikkhez nem tartozik képgaléria.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége

Magyar Szó© 2003 - 2018     Impresszum | Adatvédelem | Előfizetés | Kapcsolat | Marketing | Közbeszerzés (Javna nabavka) | Dokumenti i pravilnici

Támogato: Bethlen Gábor alap