Kedves Gábor, azt hiszem, nem kellene túlságosan sok időt szenteltünk Gumigolyós Fletóra, hiszen éppen ezt szeretné. Neki mindegy, szép-e vagy csúf a tartalma, a fő az, hogy róla szóljon a nóta. Másfelől viszont, politikusként, kívánhat-e az ember nálánál jobb ellenfelet? Talán abban is van némi igazság, hogy ha nem lenne, hát ki kellene találni: hülyeségei alkalmasak arra, hogy működésbe hozzák mindazok immunrendszerét, akik számára a nemzet nem választási lózung, nem „hamis tudati termék” és nem illúzió. A mai magyar szellemi és közéletben már jó ideje tulajdonképpen itt húzódik a választóvonal. Ezért jó, hogy a Gumigolyós kimondta, amit gondolt, hogy neki mi idegenek vagyunk, ő meg nem szereti az idegeneket, de hát ezt tudjuk a „huszonhárommillió román”-ozás óta, ami tőle, ugyebár, egyáltalán nem volt idegen. S ezért neveztem én őt idegengyűlölőnek, hiszen gesztusával önmaga leplezte le azt az – ő esetében a jóléti sovinizmusra rájátszani igyekvő – hamis liberalizmust, amelyben kultikus eszmei idolnak számít a „másság” mindenek fölött álló tisztelete. Amit most példásan megcsúfolt, ha mi már szerinte mások vagyunk. Vagy annyira mégsem?
A „haza” fogalma az utóbbi évszázadokban nemcsak legnagyobb költőinket foglalkoztatta, de meglepő szellemi teljesítményekre ösztönözte különféle korok titkosrendőrségeinek szellemi műhelyeit is. A Világos után térdre kényszerített magyaroknak például nyájas előszeretettel ajánlották e fogalom helyett a „szülőföldet”: győzteseknek igen, de legyőzötteknek nem lehet egyszerre „Heimat”-juk meg „Vaterland”-juk is. Magyarország nem lehet Haza, legfeljebb Ausztria. Ezt az egykori bécsi policájlogikát látom visszaköszönni a trianoni határokon túli bal(?)-liberális(?) szószólók jelentéktelenségében és jelentékeny hányadánál. Vagyis hát ne legyen illúziód, itt is akadnak a Gumigolyósnak hívei, és itt sem mindenki örült a határon túl átnyúló nemzetegyesítésnek, még ha előnyeit élvezi is: egyik legnagyobb ellenzője egy olyan politikusunk volt, akinek akkor már évek óta a zsebében lapult magyar útlevele.
Hiába, egy neoliberális Jupiterke szemében a választópolgár mindenkor csak adófizető, populista ökör marad!
