2024. április 16., kedd

Szerelem és féltékenység

Csütörtökön a Desiré fesztiválon az Othello, avagy törvénytelen liturgia című előadást tekinthettük meg, valamint a francia [hullu] reprízét

A Desiré fesztivál csütörtök esti második előadására a Jadran színpadon került sor, ahol a zadari Teatro VeRRdi mutatta be William Shakespeare művének ihletésével készült Othello, avagy törvénytelen liturgia című előadást, Zlatko Paković rendezésében. Az előadás témáját illetően Zlatko Paković beszélgetett az újságírókkal.

– Shakespeare Othellója köztudottan a féltékenységről szól. Ez egy nagy tragédia, egy emberről, aki bizonyítékokat szerez arról, hogy a felesége, a nő, akit nagyon szeret, megcsalja őt. Márpedig Desdemona ebben ártatlan, cselszövés áldozatává válik. Ha a darabot elkezdjük fejtegetni, kiindulópontot adhat a cím, hogy kiről is van szó tulajdonképpen. Feltehetjük a kérdést, hogy miért volt Shakespeare-nek fontos az Othello neve mögötti egzisztenciális attribútum, miszerint ő egy velencei mór. Ezen a szálon továbbhaladva rájöhetünk, hogy ez talán soha nem is volt tragédia a szerelemről és a féltékenységről. Amikor a szerelemről beszélünk, akkor úgymond az európai térségre jellemző szerelemre gondolunk, ahogyan ez az évezredek folyamán belénk rögződött. A szerelmet a féltékenységre alapozzuk. Holott ki kellene zárnia a féltékenység érzését. A féltékenység ugyanis azt sugallja, hogy az illető saját magában kételkedik. Márpedig csak akkor csalatkozhatunk, ha önmagunknak hazudunk. Mindezen keresztül eljutunk oda, hogy Othello, a mór, a szerecsen, aki a fehér ember imperialista politikájának szolgálatában áll, a származását illetően nem része ennek civilizációnak, minden bizonnyal iszlám hívőből katolikus kereszténnyé lett, Velencéért harcol az Oszmán Birodalom ellen, de egyben a harmadik világ kolonizációja ellen is, ahova valójában ő is tartozik. Ha ezt mind szem előtt tartjuk, egy aktuális előadást kapunk, amely a jelenünket tükrözi – fejtette ki Zlatko Paković, aki egyben az előadás dramaturgja és egyik szereplője is. Ezt a következőképpen magyarázta:

– Nem gondolom, hogy játszanék. A színpadon rendezőként, dramaturgként és szereplőként is egyaránt vagyok jelen. Az előadás során csupán demonstrálom azt, amit a színész kollégáimmal a próbák folyamán kibontottunk. Mintha egyfajta kommentátor lennék, végigvezetem a történetet, rámutatok egyes részekre és közben ezeket véleményezem – mondta a rendező, aki szólt a zadari színészekkel történt együttműködésről is.

– Első ízben dolgoztam Zadarban, az előadásban megjelenő színészek mára a barátaim, szerintem ez mindent elmond. Tavaly munkabemutatót tartottunk, idén véglegesítettük az előadást, megtartottuk a premierjét és több ízben felléptünk Horvátországban. Szerbiában először játsszuk, nagy örömömre Szabadkán, ezen a nagyszerű fesztiválon, ahol korábban más előadásaimat is bemutathattam – hallottuk Zlatko Pakovićtól.

Szombaton a Desirén 19 órától a Jadran színpadon a párizsi PLATÔ előadásában láthatjuk Nagy József és Joëlle Léandre duóját Penzum címmel. A Kosztolányi Dezső Színházban 21 órakor a zágrábi Hotel Bulić Színház előadását tekinthetjük meg Lampedusa Beach címmel. A szerző Lina Prosa, a rendező Senka Bulić. A Desiré Akadémia keretében 16 órától a Klein House-ban a Három adomány című előadásra kerül sor, amelyet Virginia Woolf műve nyomán Bojan Milosavljević rendezett. Az előadás után közönségtalálkozó és beszélgetés zajlik majd.

A Desiré fesztivál utolsó napján, vasárnap 19 órától a KDSZ-ben, a belgrádi Bitef Fesztivál és Bitef Színház, Szabadság: A legdrágább kapitalista szó című produkcióját nézhetik meg az érdeklődők. Az előadás szerzői, valamint közreműködői Maja Pelević és Olga Dimitrijević. A fesztivált a Jadran színpadon 21 órakor kezdődő Second Exile produkció zárja. A Mannheimi Nemzeti Színház előadását Oliver Frljić rendezte. A Desiré Akadémia utolsó programja 17 órakor kezdődik a Klein House-ban, ahol Irena Popović zenei műhelyének záróprodukciójára kerül sor.