Nem félünk a póktól

Lakatos János

2017. december 2., 15:08

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Az emberek nagy része tart a póktól, főként azok, akiknek van kocsijuk. Félreértés ne essék, nem azokról a pókokról van szó, amelyek a sarokban szövögetik hálójukat és légyre vadásznak, hanem arról a pókról, amely az utcákat járja és a szabálytalanul parkolókra les. Érdemes egy kis figyelmet szentelni a pók kifejezésre is, mivel egy vajdasági különlegességről van szó. Ha egy magyarországinak azt mondjuk, hogy elvitte a kocsinkat a pók, akkor értetlenül fog nézni ránk, ugyanis az anyaországban lopós kocsinak hívják a pókot. Mi a szerb nyelvből vettük át a kifejezést, ahol a lopós kocsit pauknak, azaz póknak hívják. Személyes véleményem, hogy a pók kifejezés sokkal találóbb, hisz a pók a városok utcáin cirkálva vadászik a szerencsétlen autósokra, és ha egyszer rátette „lábait” az autóra, akkor az nem szabadul, míg „ki nem szívja” a tulajból a megfelelő mennyiségű pénzt. Tisztára olyan, mint egy igazi pók.

(Illusztráció)

Remélem, olvasóink közül még egy autótulajdonosnak sem volt szerencséje a pókhoz, mert nekem már kétszer is. Először Szabadkán csapott le rám, amikor két fa közé parkoltam az utcán. Mindenki úgy parkolt, gondoltam én is. Utólag kiderült, hogy zöldfelület volt, nem kellett volna. Kis híján szívbajt kaptam, amikor dolgom végeztével a kocsimhoz mentem, az meg sehol. Lövésem nem volt, hogy hol lehet. A nővéremék vittek el a pók telephelyére, és ők kölcsönöztek annyit, amennyi hiányzott az igen borsos kiváltási díjhoz. Ezek után jobban odafigyeltem, hogy hova parkolok, de ez sem bizonyult elégnek. Újvidéken, a Duna-parton egy szórakozóhely ingyenes parkolóján parkoltam, pontosabban csak hittem, hogy ott parkolok. A rossz minőségű betonparkoló és a mellette lévő kvázi zöldfelület között eléggé elmosódott a határ. A szélső parkolónál betontörmelék rakodott le a kitaposott keréknyomba, de mint kiderült, az zöldfelületnek számít, és természetesen a pók megtalált. Ekkor a cégből kellett, hogy kisegítsenek, mert Újvidéken még borsosabb volt a kiváltási díj, mint Szabadkán.

Az említett esetek óta inkább fizetek a parkolóért, esetleg csak ott veszek igénybe ilyet, ahol egyértelmű a helyzet. Például Szegeden az Árkádban vagy a Tisza-parton, idehaza pedig csak a bevásárlóközpontok ingyenes parkolóit merem használni. Jobb így, mert a helyzet nem mindig egyértelmű, a pók viszont kegyelem nélkül lecsap. Ezt bizonyítja az egy héttel ezelőtti eset is, amikor a pók elvitt egy kocsit, amiben benne volt egy kisbaba. Az anyuka állítása szerint mindössze öt percre ugrott be a férjéhez, és mire kiment, a pók már vitte az autóját. Őszintén szólva kétlem, hogy ilyen hatékonyak lettek volna a szolgálat emberei, de mindenesetre körültekintőbben járhattak volna el. Persze, nem tudok igazat adni az anyukának, mert ha befizette volna a parkolási díjat, akkor nyugodtan el tudta volna intézni a dolgát. Arról már nem is tennék említést, hogy miért hagyott egy csecsemőt a parkoló kocsiban. Legyen szó öt percről vagy tizenötről, számomra ez egyértelmű felelőtlenség.

Visszatérve a parkolásra, országunkban az emberek annyira megszokták a kiskapukat, hogy szinte fáj, ha a szabályoknak megfelelően kell eljárniuk. Számomra két eset elégséges volt, hogy megtanuljam a leckét. Azóta, ha városban járok, mindig kifizetem a parkolási díjat. Ha tíz percre rohanok be valahova, akkor is. Amióta ez így van, kicsit kevésbé tartok a póktól.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége

Magyar Szó© 2003 - 2017     Impresszum | Adatvédelem | Előfizetés | Kapcsolat | Marketing | Közbeszerzés (Javna nabavka) | Dokumenti i pravilnici

Támogato: Bethlen Gábor alap