Szabadka színházi lázban ég, a Kosztolányi Dezső Színház Desiré fesztiválja továbbra is töretlen népszerűségnek örvend. Az előadásokat idén is telt ház jellemzi. A közönség feszült figyelemmel kíséri a produkciókat, vastapssal jutalmazza és többször is visszatapsolja a fellépőket. Igaz, hogy hűvös idő köszöntött ránk, de a szervezők mindig valami felüdítő finomsággal kedveskednek a közönségnek, a KDSZ színészei teával, kávéval, borral, vagy kürtöskaláccsal kínálják a nézőket.
Minden este hangulatos partik zajlanak, amelyek során nagyokat lehet beszélgetni az előadások kiváltotta élményekről.
Szerdán a Jadran színpadon a belgrádi Bitef Színház és Bitef Dance Company mutatta be az Evilág című táncos, mozgásszínházi előadást. A koreográfiát Miloš Isailović készítette. Az előadás Belgrád utcáin játszódik, és fiatalok egy csoportját mutatja be, de rajtuk keresztül mindannyiunkról szól, hétköznapi szerepeinkről, a rendszeren belül vívott harcainkról, a ránk erőltetett szabályokról és a globális manipulációkról. Ahogyan azt az előadás leírásából megtudhattuk, a produkció személyes élményeken alapszik.
A második előadásra a Kosztolányi Dezső Színházban került sor, itt a toulouse-i Blick Théâtre [hullu] című varázslatos illúziószínházát láthattuk, bábokkal, emberekkel, és ún. újcirkuszi elemekkel. A szöveg nélküli előadás egy kissé különc lányról és két bátyjáról szól. A lányt nyomasztja a külvilág, ezért a képzeletébe menekül, ahol fura kis lények, emberkék élnek. Ezek után a bátyjai és mi, nézők is részei lettünk a lány lenyűgöző belső világának. A színpadon a szemünk láttára kezdett el repülni egy tányér, a kis bábok szinte feléledtek, belekapaszkodtak a szereplőkbe, nem lehetett tudni hol végződik báb és hol kezdődik az ember. Az előadást Dominique Habouzit rendezte. Az előadók Loïc Apard, Johanna Ehlert és Matthieu Siefridt voltak, akik a produkció után találkoztak a közönséggel. Ahogyan azt megtudhattuk: a darab mentális betegségek és fejlődési rendellenességek tanulmányozása alapján készült, legfőképp az autizmusból merít. Matthieu Siefridt elmesélte, hogy a bemutatót több éves felkészülés előzte meg, amely során kutatásokat végeztek ebben a témában. Megtudhattuk, hogy mielőtt Loïc Apard cirkuszi mutatványos lett, szociális munkásként, mentálisan sérült emberekkel dolgozott. Matthieu szólt arról is, hogy mivel az előadás szöveg nélküli, vizuális megoldáshoz folyamodtak és véleménye szerint nem könnyű ily módon bemutatni az autizmust. A színész a találkozó során kitért arra, hogy a bábokat Johanna Ehlert készítette, a társulatuk pedig 2012-ben alakult, de már azelőtt is együttműködtek, az előadásaikat pedig saját maguk hozzák létre, ők írják a darabokat, készítik a bábokat és építik fel a színpad díszletét.
A Desiré Akadémia vendége Antal Attila rendező volt, aki Test, szex és valóság, avagy Etika a posztdramatikus színházban címmel tartott előadást.
– Az utóbbi másfél hónapban egyre inkább felszínre kerülnek vallomások szexuális zaklatásokról és nemi erőszakokról, legfőképp Hollywoodban, de akár Magyarországon is, főleg a filmes és színházi körökben. Ez a probléma viszont folyamatosan létezik, csak nem foglalkozunk vele eleget – mondta Antal Attila, és szólt arról is, hogy a színházakban fontos a test.
– Különösen a posztdramatikus színházak esetében, ahol a polgári színházzal szemben az előadók testét is témaként fogalmazzák meg és láttatják. A hatvanas évektől beszélhetünk a performance-okról is, amikor a főleg vizuális művészetekből induló performance művészek a testüket használták elsősorban kifejezőeszközként – hallottuk egyebek közt Antal Attilától, aki példákon keresztül azzal is foglalkozott prezentációjában, hogy a test használata számos kérdést vet fel, például, hogy meddig terjednek a performance határai, egy-egy hatásos jelenet vajon mivel járhat, milyen kihívásoknak van kitéve a test és egyáltalán miért, valamint a hétköznapi emberek, hátrányos helyzetűek, szellemi fogyatékosok, idősek vagy gyermekek bevonása egy-egy produkcióba milyen morális dilemmát vet fel. Antal Attila arra is kitért, hogy tavaly Belgrádban a Nečiji anđeo című előadást rendezte, amely a nemi erőszak témakörét taglalja. Szerinte ugyanis ezzel a témával foglalkozni kell, mert erősen jelen van, csak gyenge a hangja.
Ma a Szabadegyetem mozitermében 18 órától a zágrábi Montažstroj Szerelem és gazdaság című dokumentumszínházát láthatjuk, Borut Šeparović rendezésében. A Jadran színpadon 21 órától a Boszniai Nemzeti Színház mutatja be a Selma Spahić rendezte Az én gyáram című előadást. A Desiré Akadémiára a Kortárs Galériában 16 órakor kerül sor, a vendég Zlatko Paković rendező lesz.
