Ábrahám Mátét sokan ismerik. A 21 éves szabadkai zenész, aki jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának cselló szakos tanulója, több helyen is fel szokott tűnni. Legyen szó improvizációról, klasszikus zenét játszó felállásról, vagy akár énekelt versekről, Máté és a csellója mindig megjelenik. Az iskola keretén belül, valamint a Tarján Felett az Ég Megálló kultúr-közösség berkein belül improvizációs műhelyeket, koncerteket szervez, emellett Szabadkán is aktív tagja a zenei életnek. Vele beszélgettünk a csellózásról és a jövőről.
Hogyan esett a választásod a csellóra? Mikor kezdtél el zenével foglalkozni?
– Konkrétan nem emlékszem, mikor kezdtem el zenével foglalkozni, nagyon kicsi voltam még. Először zeneoviba jártam, aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy egy hangszer van a kezemben, ami nagyon megtetszett, és ezt követően általános iskolában a szüleim beírattak a Szabadkai Zeneiskolába.
Mivel foglalkozol jelenleg?
– Az egyetem eléggé leköt, több komolyzenei kamaraegyüttesben és szimfonikus zenekarban zenélek, emellett a North Compass filmzenei stúdióban asszisztálok, és saját zenéket is írok. Szabadkán is több zenei projekten dolgozom.
Hol léptél fel legutóbb?
– Szegeden, a SZAB-székház vajdasági képzőművészeti tárlatának megnyitóján.
Milyen formációkban zenélsz most?
– Zenélek az egyetemi szimfonikus zenekarban, az Azzannyát kvintettben, és egy kínai komolyzenei trióban is. Saját műfajokat illetőleg pedig a Varázsló kertjében, az Offgroundban és a Desiré együttesben.
Mik a terveid a jövőre nézve?
– Jelenleg az egyetemre koncentrálok, hiszen úgy érzem, van még hová fejlődni. Ezenkívül viszont sok saját projekten is dolgozom, talán a saját vonalban, improvizációban jobban ki tudok teljesedni, ezért főleg ebben gondolkodom. A klasszikus zene is közel áll hozzám. Most aktuális a kérdés, hogy „korunkban a zenélésből meg lehet-e élni…?” Sajnos ezt nem mi, zenészek, hanem elsősorban a XXI. század zenehallgató közönsége dönti el. A mi dolgunk, hogy szolgáljuk őket és ezáltal kiteljesedjünk. A Jövő pedig egy folyamatosan változó dolog. Mindig jöhetnek lehetőségek, és csak akkor láthatjuk tisztán a nagybetűs jövőt, ha az már a jelen valóságába sodródik.
