Szerbiában jelenleg nem termelnek elegendő borjúhúst ahhoz, hogy a Kínával megkötött kereskedelmi egyezmény alapján már a közeljövőben nagyobb mennyiségeket szállíthassunk a távol-keleti országba. Ugyanakkor a mezőgazdasági miniszter azt is mondta, dolgozni kell azon, hogy a termelés bővítésével a jövőben esetleg ki tudjuk használni ezt a szenzációsnak tűnő lehetőséget. Branislav Nedimović szerint már léteznek olyan tervek, melyekkel a kormány a szarvasmarha-tenyésztést, azon belül a hizlalást (is) serkentenék. Fontosnak nevezte, hogy a szerződés aláírásával megteremtődött a lehetőség, hogy megnyíljon előttünk a hatalmas ország piaca. Nedimović szerint akkor van értelme a termelés serkentésének, ha van piac is. Példaként hozta fel, hogy 2005-ben nyílt meg az orosz piac a szerb almatermesztők előtt, és az akkor jegyzett évi 8000 tonnás exportunkat sikerült máig 200 000 tonnára feltornázni.
A kvóták alapján Szerbia jelenleg 8700 tonna marhahúst szállíthatna az EU-ba, ebből jó, ha ezret tud teljesíteni (Dávid Csilla felvétele)
Jól fest, amikor az újságok címlapján megjelenik, hogy mekkora lehetőségek nyílnak meg előttünk. Már nem annyira derűlátóak azok a szakemberek, akik jobban ismerik a helyzetet. Tudni kell, hogy az EU országaiba például már eddig is sokkal több marhahúst szállíthattunk volna a kvóták alapján. Ez azonban csak azért nem történt meg, mert tudunk eleget termelni. Korábban évi 10 ezer tonnányi, jelenleg 8 700 tonnás kvótánk van, ebből jó, ha ezret teljesíteni tudtunk. A kínai üzletet pedig mindenképpen csak ronthatja a távolság, hiszen ha a szállítási költségek az eladót terhelik, akkor nagyon nehezen tud kifizetődővé válni az üzlet.
A szerbiai szarvasmarha-állomány az utóbbi 25 évben megfeleződött. Jelenleg is éppen egy újabb nagyarányú csökkenésnek lehetünk a szemtanúi. Az okok nemcsak az aszály miatt előállt takarmányhiányban keresendők, hanem abban is, hogy évek óta nincs sok haszon sem a hizlaláson, sem a tejtermelésben. Bő húsz évvel ezelőtt még mintegy 2 millió szarvasmarha volt Szerbiában. Ma jó, ha van 800 ezer.
Az egykori állami birtokokon a nagy szarvasmarha-farmokat felszámolták, és a kistermelők közül is sokan felhagytak a tevékenységgel a piaci ingadozások miatt. Elméletileg azonban nem elképzelhetetlen, hogy a kínaiak a saját cégeiken keresztül egyfajta bérhizlalást szerveznének, és aztán a feldolgozást és szállítást is maguk oldanák meg, – ha már mi alkalmatlanok vagyunk rá. Persze az is tág fogalom, hogy a piac milyen marhahúst és borjúhúst igényel. Az egyre igényesebb és mind több pénzzel rendelkező kínai vásárlók lehet, hogy meg tudnák fizetni az olyan különlegességnek számító dolgokat mint az aberdeen angus, a charolais, vagy a hereford fajtájú marha húsa. A hazai termelők azonban elsősorban szimentáli állománnyal rendelkeznek. A hazai körülmények között alkalmazott tartástechnológia nem is teszi lehetővé, hogy olyan olcsón lehessen marhahúst termelni, mint Brazíliában, Új-Zélandon vagy Ausztráliában, ahol hatalmas csordákat tartanak a legelőkön.
Dávid Csilla felvétele
Az állattenyésztési termelési ciklusok viszonylag hosszúak, ezért nem lehet egyik pillanatról a másikra jelentősen megnövelni a termelést. Nem mi fogjuk Kínát marha- és borjúhússal, az egészen biztos. Bizonyos igényeket azonban jó szervezéssel ki tudnánk elegyíteni. A piaci rések megtalálásában komoly esélyek rejlenek. Közben nem árt arra is odafigyelni, mi történik a globális marhahúspiacon. Brazília szarvasmarha-állománya ma meghaladja a 190 millió egyedet. A lakosság száma megegyezik ezzel. Az évi termelés meghaladja a 9 millió tonnát. A brazil termelés 2018-ra utolérheti az USA-t. A brazil marhahús alacsony elállítási ára versenyképes a sertés- és a baromfihúséval, a kiviteli ára pedig konkurens a nagy exportőr országok áraival. Kína évi 6 millió tonnával a harmadik helyen áll a világon. A hatalmas ország azonban mégis importra szorul. Argentína szintén jelentős marhahústermelő ország. Ők a fogyasztásban is az elsők között vannak a világon. Az elmúlt években a magas világpiaci áraktól ösztönözve az argentin kivitel olyan mértékben növekedett, hogy a kormány exportkorlátozásokat vezetett be. Mindemellett külön téma lehetne a szarvasmarha-tenyésztésnek az a vetülete, hogy a világban milyen óriási verseny zajlik a vízkészletért és még külön a gyepterületért, illetve a takarmánytermő területekért a tej-, a marhahús- és a bárányhústermelés területén. A természeti erőforrások korlátozottak, ez a tény pedig gátat szab a tej- és hústermelés egyidejű növekedésének. Mindezek tükrében kellene stratégiailag is eldönteni, hogy milyen irányú fejlesztéseket tervezünk.
