A Szojuz–2.1b típusú hordozórakéta sikerrel startolt ugyan, ám a Fregat nevű gyorsító fokozat hibája miatt sem a Meteor-M 2-1 meteorológiai műholdat, sem a Baumanyec–2 Föld-megfigyelő műholdat, sem a teherrakéta szállítmányát képező további 17 kisebb műholdat nem sikerült pályára állítani. Az orosz űrkutatási hivatal (Roszkoszmosz) először azt közölte, hogy a Meteor-M 2-1-gyel szakadt meg a kapcsolat, az nem jutott el a kijelölt napszinkron pályára, így a műholdak nagy valószínűséggel a légkörbe visszaérve részben elégtek, és az Atlanti-óceánba zuhantak.
Később azt közölték, hogy a műholdak keresése még folyik, feltételezések szerint nem a kiszámított pályára kerültek. A TASZSZ-t úgy tájékoztatták, hogy ha egy nap leforgása alatt nem találják meg a célpályán a Fregatot, akkor bizonyos, hogy megsemmisült.
A hírügynökség informátora szerint egyelőre korai arról beszélni, hogy az űrszerkezet felrobbant vagy megsemmisült volna, mert bár a Fregat hajtóműveinek első bekapcsolása megtörtént, nem érte el a kijelölt pályát. Ha a blokk nem a kiszámított pályán található, akkor megpróbálják a kapcsolatfelvételt és a pályakorrekciót.
„A felbocsátás fő feladata a Meteor M 2-1 napszinkron pályára állítása volt. A Szojuz–2.1b hordozórakéta munkájának eredményeképpen a Fregat gyorsító blokkból és a Meteor-M űrszerkezetből álló fejblokkot a kijelölt köztes pályára állították, ugyanakkor az első tervezett kommunikációs munkamenet során nem sikerült kapcsolatot létesíteni az űrszerkezettel, mert az nem volt ott a célpályán” – hangzott a Roszkoszmosznak az incidenst bejelentő közleménye.
A TASZSZ a hivataltól származó forrásokra hivatkozva korábban azt jelentette, hogy a Fregat feltehetően felrobbant. Az Interfax, ugyancsak a Roszkoszmoszból származó értesülés alapján azt írta, az előzetes adatokból arra lehet következtetni, hogy „emberi tényező” okozta a bajt, a hordozórakétába és a gyorsító blokkba táplált helytelen adatok miatt ugyanis a Fregat nem kellő tájolásban kapta az első impulzust, ezért a gyorsító blokk a műholdakkal együtt visszatért a légkörbe, és az Atlanti-óceánba zuhant.
A többi 18 kisméretű műhold – az orosz Baumanyec–2, a kanadai LEO Vantage, a norvég AISSat–3, a japán IDEA, a svéd SEAM, valamint két amerikai Landmapper-BC, 10 amerikai LEMUR és a német D-Star One – kiegészítő teher volt.
A Meteor-M 2-1 – a Meteor–3M műholdcsoport harmadik tagjának – feladata a rendkívüli helyzetek és a klíma megfigyelése, és az időjárás-előrejelzés lett volna, egyebek között a polgári repülés számára.
A Föld magnetoszférája mágneses és elektromos mezőinek megfigyelésére szánt SEAM műholdat megépítő konzorciumban egyébként Svédország mellett részt vettek német, ukrán, amerikai, dán, magyar és olasz cégek is.