Visszatérés Kanizsára
Lippai Éva
osztálytársam emlékére
Bátyám azon a nyáron.
Könyvtárba mönt.
Polcról lëvötte.
Egri csillagok.
Elsőszülött helyött.
Szerelömbe löttem.
Éva.
Négy évtizeddel kísűbb.
Kriska regélgetött.
Fájdalom és titok.
Fiatal maradt.
Éva.
Két masnija.
Füle mögött.
Virágos mező.
Közben háborút játszogattunk.
Térképre piros-kék nyilakat.
Löhetött volna sok halál.
Hősi mög csak elesött.
Újvidék mellett.
Kilenc hős mezejin.
Kurvult már ekkor.
Testvérisígünk kínálta.
Mocskos ölit bárkinek.
Strandon betűt falom.
Csurgó fölött teknyősbéka.
Majomsziget Eger.
Öregálgyúk.
Szakállas puskák.
Jumurdzsák árnya.
Kopasz csattanás.
Azanyádistenit!
Bátyám adja másikat is.
Miattad kísök a könyvvel!
Klottgatyám fekete álma!
Rettögő füzek és trücskök!
Könnyeim nyomán visszatalálok.
Könyvtár kedves néni.
Géza tanító úr pipázgat.
Éva.
Masni kioldódik.
Kriska ujjaival.
Cirkalmazza szöme környíkit.
Szipog.
Az én pofám is maszatos.
Tarcal borát isszuk.
Szilíden.
Neoplanta nem vagy ország.
2017. november 13.
Balogh István
