Nehéz bármit is mondani a magyar labdarúgó-válogatott 2017-es teljesítménye után: az egy éve még őrjöngő tömeg ezúttal is őrjöngött, csak hát más volt az érzelmek felhangja és kiváltó oka.
Bernd Storck 2015-ös érkezésével úgy tűnt, valami megmozdult a hazai futballban. Játékosaink ugyan nem tanultak meg extrán futballozni, nem árasztották el a topligákat, de akadt egy rendszer, amelyet megtanulva legalább odaértek az északírek és a románok mögött az Európa-bajnoki selejtezőcsoport 3. helyére. A pótselejtező pedig maga volt a csoda, Storck amihez nyúlt, az arannyá változott: Kleinheisler László góllal hálálta meg a bizalmat Oslóban, a norvégok elleni pótselejtező budapesti visszavágóján Priskin Tamás ugyanezt tette, a válogatott pedig kijutott a 2016-os Eb-re.
A franciaországi kontinenstorna maga volt az álom, a néhány hetes felkészülés megtette a hatását, és hiába a fanyalgók, Ausztria legyőzését vagy az Izland és főleg a Portugália elleni döntetlent senki sem veheti el Dzsudzsák Balázséktól. A szurkolók a fővárosban az utcákra vonultak, megbénítva a körút forgalmát, kitört a futball-láz, és mindenki azt hitte, a vb-selejtezőkön ez az eufória folytatódhat.
Aztán bebizonyosodott, egyszer volt Budán kutyavásár. A válogatott gerincének kiesésével (Király Gábor és Juhász Roland visszavonult, Gera Zoltán sérülés miatt nem nagyon játszott) minden megváltozott, a feröeri 0:0-s eredményt egy hazai, Svájc elleni 2:3 követte. Neumann János országában azonban a matematikát mindig is sokra becsülték, folyamatosan ment a számolgatás, hogyan csíphetnénk meg a második helyet. Így folyt ez egészen június 9-éig. Andorrában olyan történt a válogatottal, ami ismét körúti felvonulást ért volna: a teljesen felforgatott csapat szégyenszemre 1:0-ra kikapott idegenben. Innentől kezdve nem volt visszaút, a vb elúszott, Storcknak mennie kellett.
De a vesszőfutás nem ért véget, az ideiglenesen kinevezett Szélesi Zoltán vezetésével Luxemburgban is fejre állt a válogatott, a 2:1-es vereséggel a legoptimistábbak is kimondhatták: ennyi volt.
Felemelkedés? Stagnálás? Ugyan már! A magyar lett a világon a negyedik olyan válogatott (Macedónia, Fehéroroszország és Albánia után), amely Andorrától és Luxemburgtól is vereséget szenvedett – azonos naptári évben viszont ezt még senki sem csinálta utánunk.
Hogy mi lehetett a baj? Ahogy már írtuk, három kulcsember hiányzott, azt pedig mindig is tudtuk, a magyar válogatottban nincsenek egyéniségek, nincsenek sztárok. A topligákban mindössze négy játékosunk található, közülük is mindössze Gulácsi Péter jut állandó lehetőséghez Lipcsében. Szalai Ádám (Hoffenheim) sérült, míg Lang Ádám a francia Dijonban, Nagy Ádám pedig az olasz Bolognában két-két meccset kapott eddig a 2017/18-as szezonban.
Vagy beszéljünk Nemanja Nikolićról! A zentai születésű játékossal kapcsolatosan Storck azt mondta, nem illik a játékrendszerbe, így nem játszatta. Nikolić pedig köszönte szépen, inkább a háttérbe vonult, és azt mondta, klubjára, a Chicago Fire-re szeretne koncentrálni. Az a csatár, aki eddig három országban összesen ötször volt gólkirály, nem kellett. Ahelyett, hogy inkább rászabták volna a taktikát. Amikor viszont Szélesi visszahívta, azonnal bizonyított: Luxemburg és Costa Rica elleni is betalált, azaz mindkét magyar gólt ő szerezte.
Az év utolsó válogatottmérkőzésén aratott 1:0-s sikert követően Priskin Tamás is elismerően nyilatkozott róla: „A luxemburgi fiaskó után rendkívül erős kritikát kaptunk Szélesi Zolitól, akinek sikerült felráznia bennünket. Bevallom, nem volt egyszerű talpra állnunk, de sikerült. Mindenki küzdött, és százszázalékosan odatette magát. A 4–4–1–1-es felállásban nagyon jó volt Nikolićtyal együtt játszani. Nemanja a mi Inzaghink! Pazar góljával megérdemelten nyertünk.”
A csapat összességében gyenge évet zárt: kilenc mérkőzésből hármat megnyert és hatszor kikapott. Legutóbb erre 2009-ben volt példa, 2007-ben hat győzelem és hét vereség jött össze. 1994-ben viszont még ennyi sem: Verebes Józseffel és Mészöly Kálmánnal négy döntetlennel, nyolc vereséggel, azaz győzelem nélkül, 11 százalékos mutatóval fejeztük be az évet.
Ennél csak jobb jöhet.
