2024. március 28., csütörtök

Elmenni vagy itt maradni?

Beszélgetés K. Kovács Ákossal a filmekről, a fesztiválokról és a jövőbeli tervekről

K. Kovács Ákos és Oláh Tamás filmje, a Kanjiža Calling, valamint K. Kovács Ákos Saskarom című alkotása mind a XVII. Lakiteleki Filmszemlén, mind a VI. Egri József Nemzetközi Ifjúsági Filmfesztiválon díjazott lett. Ennek apropóján beszélgettünk K. Kovács Ákossal a munkáról, az Oláh Tamással való együttműködésről, valamint a fesztiválokról.

• A Kanjiža Calling és a Saskarom is díjazott alkotás. Milyen jelentősége van egy-egy ilyen díjnak?
– A díj mindig megerősítés, hogy mások szerint is jó és elismerésre érdemes az, amit csinálunk, viszont a díjaknál jobban szeretem a fesztiválrészvételt, mert az a film, amely bejut a fesztiválra, már megütött egy bizonyos nívót, ami nemcsak a filmre igaz, hanem az alkotójára is. Az mindig nagy élmény, amikor jó alkotókkal lehet találkozni, tapasztalatokat megosztani, vitázni. Nekem a díjakról az jut eszembe, hogy egy remek fesztiválon vettem részt. A zsűri értékelését is nagyon szeretem/szerettem, mivel büszkék voltak ránk, fiatalokra, hogy ilyen éretten foglalkozunk ezzel a témával, és úgy érzem, engem ez visz előre.

• A film szempontjából mit jelent egy fesztiválrészvétel vagy egy díj?
– Egyrészt kisebb anyagi javakkal jár, ami arra lesz jó, hogy Tamással a következő, nagyobb ívű dokumentumfilmünk létrejöttét támogassuk belőle. Másrészt azért is jó, mert megpörgeti a film címét a sajtó, az emberek rákeresnek, megnézik, esetleg egy-egy nagyobb fesztiválon több más fesztiválra is meghívják. A Berlinale után például tíz másik fesztiválra eljutottunk azonnal.

• Hogyan látod, van elég fesztivál itthon?
– Egy felirat nemzetközivé tudja tenni a filmet, így nem akadály külföldre vinni. Vannak jó fesztiválok, a Palicsi Filmfesztivál például egy fantasztikus hely, három filmem vett részt rajta, és nagyon nagy megtiszteltetésnek éreztem, hogy ott lehettek az alkotásaim. Nagyon jó dolognak tartom, hogy nálunk is vannak filmfesztiválok, azt azonban nem tudom megítélni, hogy szükség lenne-e több ilyen jellegű rendezvényre, mivel nem vagyok biztos abban, hogy fenn tudnánk tartani őket a készülő filmekkel.

• Nehéz egy ilyen mindenkit érintő témát feldolgozni filmen?
– A Kanjiža Calling témája rendkívül érzékeny. Nemcsak Vajdaságban érint sokakat – hiszen szinte mindenki gondolkodott azon, hogy elmegy, vagy hogy miért nem ment el –, hanem Magyarországon is kérdés ez. Egy fontos, globális kérdésről van szó: elmenni, maradni, lokálpatriótának lenni, vagy inkább szerencsét próbálni a világban. Kényes téma, de sikerült olyan karaktereket találnunk, akik rendkívül jól működnek. Nyolc embert szólaltatunk meg, mindegyiküknek a története izgalmas, és maguk a karakterek is azok. A dokumentumfilm alapja az, hogy a téma vagy a karakter izgalmas legyen. Ilyen szempontból könnyű dolgunk volt, mivel mind a nyolcan egyéniségek, érdekes történetük van, különleges kapcsolatuk a hazájukkal, ebben az esetben Kanizsával, ezzel a mikrohazával, így öröm volt vágni, összerakni a filmet, mert szépen rímeltek egymással a történetek.

• A két film témáját tekintve mi volt az, ami téged megfogott?
– Ami érdekes, az az, hogy a Kanjiža Callinghoz hasonló témájú alkotást már korábban is készítettem, egy mini-dokumentumfilmet Itt hagyom címmel. Megkerestem néhány barátomat, és megkérdeztem tőlük, hogy mennek vagy maradnak. Ott derült ki, hogy a 18 osztálytársamból 16 külföldre ment. Engem személyesen is érint ez a dolog. Ketten vagyunk az alkotógárdában, Tamás meg én, mindketten Budapesten fejeztük be az iskolát, ő Budapesten van doktori képzésen, én ott élek, dolgozom. Úgy tűnik, hogy én ott ragadtam, hiszen hét éve ott élek, Tamás pedig itthon dolgozik, itthoni színházaknál, amatőr társulata van, itthon él életvitelszerűen. Én egy budapesti lakásra gyűjtök, ő egy kanizsai házra. Érdekes, hogy már köztünk is megvan ez a különbség, és ezt remekül lehet láttatni a filmmel. A Józsa Mihállyal foglalkozó Saskarom, amelyet Laskovity Ervinnel és Tóth Szilárddal csináltunk, egy nagyon izgalmas karakterről szól. A témája azért fogott meg bennünket, mert egy ötszörös világbajnokról szól, akiről egyáltalán nem tud senki semmit. Érdekes életútja van a karakternek. Személyesen ugyan nem érint, de a karaktere lenyűgöző. Olyan életakarással viszi véghez az újabbnál újabb csodákat, olyan elképesztő akarással és teherbírással megy neki a feladatoknak, hogy az egyszerűen lenyűgöző.

• Oláh Tamással már nem először dolgoztál együtt. A jövőre vonatkozóan is vannak közös terveitek?
– Tamással remekül tudunk együtt dolgozni, csináltunk már közösen rádióműsort is. Gimnazista korunkban ismerkedtünk meg, ők hívtak el Kanizsára, ahol forgattak egy filmet, és kellett nekik egy operatőr, vagy legalábbis egy gyerek, akinek van kamerája. Ez a gyerek lettem én. Nagyon sokat dolgozunk együtt, szeretek vele együtt gondolkodni. Tamás egy nagyon okos, intelligens fiatalember, szeretem vele a gyakorlati munkát is. Nemrég adtunk be egy pályázatot egy kisjátékfilm előkészítésére. Ez szintén egy érdekes téma köré épül, a 90-es évek Jugoszláviájában játszódó történet.

• Folyamatosan dolgozol. Van olyan pillanat, amikor ki tudsz kapcsolódni?
– Valóban sokat dolgozom, de fontosnak tartom, hogy a projekteket el tudjam választani egymástól. Engem is érnek új impulzusok, hobbiként csináltam az írást is, érdekes lenne azzal is komolyabban foglalkozni. Úgy érzem, van időm kikapcsolódni. Egy forgatás úgy néz ki, hogy egy ideig napi 12 órát dolgozik az ember, aztán, amikor kész, kikapcsolódik. A szabadúszóként való létezésnek ez a lényege, hogy nem naponta 8 órát dolgozik az ember, hanem ritkábban, akkor viszont jóval többet.

• Ha az ember hivatásszerűen filmekkel foglalkozik, tud úgy filmet nézni, hogy ne a technikai megoldásokat figyelje?
– Amennyiben van rá időm, akkor szeretek filmet nézni. Fontosnak tartom kiemelni, hogy a filmet nem lehet teljesen laikusan nézni. Én a fényeket és a beállításokat szoktam figyelni. Ilyenkor, ha van rá lehetőségem, meg is állítom a filmet, visszatekerem, fotózom, és azután megyek tovább. Előfordul, hogy egészen belefeledkezem a filmbe, ha olyan a történet, a karakterek, akkor csak nézem és élvezem, várom, hogy mi következik.