Nela Tonković, Lovas Ildikó és Brenner János a kiállítás megnyitóján
Ács József születésnapja, november 14-e egyben a vajdasági magyar képművészet napja is. Ebből az alkalomból kedden este Néma dialógusban a világgal címmel kiállítás nyílt a Szabadkai Kortárs Galériában. A tárlaton a Híd Kör Art huszonöt vajdasági magyar fiatal képzőművésze mutatkozott be.
A Néma dialógusban a világgal című kiállítást Lovas Ildikó és Brenner János szervezte. A megnyitón elsőként Nela Tonković, a Kortárs Galéria igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket.
– Ács József a 103. évét töltené be. Ha élne, minden bizonnyal ugyanúgy képzőművészeti látnok lenne, mint a maga idejében. Ez a nap egyben a vajdasági magyar képzőművészet napja, amely remek alkalmat ad arra, hogy megfigyeljük a fiatal, új alkotók képzőművészeti érdeklődését. Azokét, akik Ács József szellemiségét szem előtt tartva fontosnak érzik, hogy a művészeti világ határait feszegessék – hangsúlyozta köszöntőjében Nela Tonković, majd Lovas Ildikó osztotta meg gondolatait az egybegyűltekkel.
– A bilincs a szabadság legyen – Mészöly Miklós és Polcz Alaine levelezése 1948–1994 című, idén megjelent kötetben olvasható Nádas Péter esszéje, Bármi jő – Emléklapok halott barátaimról címmel. Ebből az esszéből megtudhatjuk egyebek közt, hogy Mészöly dührohamokat kapott Alaine kéziratai láttán, pontosabban már az első mondatok után, mert szerinte Alaine nem tudott írni. Ez visszaigazolja azt a tudást és tapasztalatot, hogy Mészöly Miklós tudta, mi a mondat. A Néma dialógusban a világgal című kiállítás ötlete, címe, jelképesnek is tekinthető időpontja hónapokkal ezelőtt született meg, február-március táján. Fel kellett készülni erre az eseményre, a jelentésére. A címből kellett kiindulni, hiszen ha az alkotók munkáit ismerhettük is, azt nem tudhattuk, erre a felkérésre miképpen fognak válaszolni. Mészöly Miklós A tágasság iskolája című könyve volt az, amelyből készülni kezdtem. Ebből a kötetből sok megtanulható a mészölyi mondat hátteréről. Olyan kötet A tágasság iskolája, akár a mondat, ami, mint tudjuk, Mészöly szerint alapvető. Egyébként pedig a dialógus szükségszerű velejárója. De vajon egy képzőművészeti alkotás egészének szintjén mi a mondat? A kiállítás katalógusában a kiállítók maguk is feleletet adtak, közelebb engedtek művészetükhöz. Mondataikból, amelyekben ars poeticájukat, az őket érdeklő kérdéseket fogalmazzák meg, kiviláglik, hogy a tér, a táj, a mozgás, a nyugalom, a létezés evidenciái, a bensőségesség, a személytelennel szembevágyó transzcendentális imagináció helyeit kell keresnünk és meglelnünk műalkotásaikat nézve. Tapasztalataik és generációs közelségük képzőművészeti mondataikat párbeszéddé, a belső mellett egymással való dialógussá emeli – mondta Lovas Ildikó.
A tárlatot Brenner János nyitotta meg, aki kifejtette, huszonöt fiatal képművész a maga gondolkodásával, kérdésfeltevésével, kifejezésvilágával segít számunkra abban, hogy nyelvi síkokat építsünk le magunkban, és aktív befogadói legyünk a kiállított alkotásoknak.
– Nyelvész szakosként egy-egy megnyitó alkalmával gyakran állítom párhuzamba a szavak és a képek hordozta jelentéseket. Számos esetben foglalkoztatott már ez a párhuzam. Egy-egy ehhez hasonló tárlat során igyekszem mind közelebb jutni a lehetséges válaszhoz vagy válaszokhoz. Most is vizuális kérdésfeltevések egész sorát látom magam előtt, magam körül, de lehet-e így kérdezni? Érvényes-e az efféle kérdésfeltétel? Lehetséges-e a dialógus ezen módozata? A válaszom mindenképpen igen, különösen úgy, ha tekintetünkkel végigfutunk az alkotók változatosabbnál változatos objektumain, témáin. A technikák egész sora tárul elénk, kezdve a tustól, az akriltól, az akvarelltől a különböző installációkon keresztül egészen az alkalmazott technikák kombinálásáig. Az alkotások címeit figyelve rájöhetünk, hogy ez a huszonöt képzőművész a némaságot nem dacos hallgatásként kezeli, hanem újra és újra leépítve minden lehetséges paradoxont, a megszólítás, a továbbkérdezés aktív gesztusát gyakorolják – hangsúlyozta a megnyitón mondott beszédében Brenner János.
A tárlaton a Híd Kör Art huszonöt vajdasági magyar fiatal képzőművésze mutatkozott be: Agócs Nikolett, Bacsa Melinda, Bicskei Anikó, Blaskó Árpád, Cvitkó Beatrix, Davie – Nagy Abonyi Dávid, Horvát Lívia, Kincses Endre, Kiss Natália, Klájó Adrián, Kocsis Katalin, Kovács Pécskai Emese, Kozma Laura, Lábadi Lénárd, Lak Róbert, Munjin Andrea, Nagy Kornélia, Paszterkó Richárd, Pesti Emma, Raffai Ingrid, Szabó Kornélia, Szalma Gábor, Szenti Lilla, Újházi Adrienn és Vass Szabolcs.
