Ha Lukács György és George Lucas párhuzamba állításán kívül semmi másról nem szólna Máriás Béla a 2008-as, „dzsedájos” Tudósok-lemez felvezetőjében, már az is elég lehetne sugallatként ahhoz, hogy ráérezzünk: egy új adag Tudósok-ínyencség a láthatáron! Jöhet! A lát-határ esetünkben Kelebia, az a pont, ahol a lemez első, röpke narrációja szerint Csubakka éppen mély álmából ocsúdik. Határmegjelölés és transzgresszió, metafora és szimbólum, tragédia és humor. Léthatár. Vajdasági magyarságunk határainak, gettótragikumunk határmezsgyéjének „precíz” (Bada Dada egyik kedvenc szava) kijelölése. (Egyre mélyülő) sorstragédiánk drámájának groteszk humorral való frappáns feloldása. A vajdasági magyar csubakka-lét diszkrét bája. Máriás betalál. Tud. Nem hiába Tudós.
Az említett jedis lemezt egy évvel korábban, 2007-ben rögzítették élőben a budapesti A38-as hajón. A teljes nevén Jedikém, gyere haza – live at A38-ra keresztelt kiadványon olyan örökzöld himnuszokat készített az akkor még trióként (drMáriás, Jeli Gergely, Endrei Dávid) működő csapat, mint a megszívlelendő Ne vágd le a farkadat, vagy éppen a csehszlovák népzenét Dvořákkal ötvöző Gyere be a diszkóba című világsláger. De mindenekelőtt, a lemez alapvetése, a Robotok. A dal, amelyben figyelmeztet és summáz a Tudósok, ezzel nyitja és zárja a lemezt. „Esztek, isztok, dolgoztok, jaj, de mélyen alusztok. Robotok, ROBOTOK!!!” Summa.
Három egyszerű okból kifolyólag kezdtem a dzsedájos lemezzel. Egyrészt, mert pontosan egy évtizede, 2007-ben készült. Másrészt több szempontból is egyfajta sűrített Tudósok-anyagként kezelhető, és mint ilyen, ajánlható mindenkinek, aki éppen most tervezne belemélyedni a múlt század végi jugoszláv és magyar kortárs avantgárdba, illetve annak popkultúrába oltott elváltozásaiba. És harmadrészt személyes okból: tíz éve annak, hogy először készítettem Máriás Bélával interjút, ami ugyanitt jelent meg, a Kilátó hasábjain.
(Fotó: Virág István)
Az „underground anti-zenekar” lassan és holtbiztosan beépül a kortárs művészeti és popkulturális kánonba. Nem sok magyar zenekar tudhat ilyen speciális, kettős kategorizációt magának. Egy olyan formációról van szó, amelynek a kezdetekben előadott dadaista improvizációja a szó legszorosabb értelemben vett provokatív „anti-zene” volt. Egy fluxusszerű, anarchisztikus, humorral lazított, zenés-verses performansz, aminek a végét sokszor csak a legkitartóbbak tudták kivárni. Később módosult a zenekar-esztétika, de a hozzáállás azóta sem. Főként Bada Dada kiválása után, a zenekar külsőleg folyamatosan változott, konszolidáltabbá, összeszedettebbé, fogyaszthatóbbá vált. Elindult azon, a legtöbbször – és jobb híján – csak kísérleti, jazz-punkként aposztrofált úton, aminek leghitelesebb képviselője nyugatabbra tőlünk a brit Ted Milton szaxofonos vezette Blurt zenekar. Ez a stílus egy egyszerű, redukált és ütős képlet alapján működik: energikus, pontos, lehetőleg posztpunk ritmusszekció (táncolható ritmusok, kifejezett basszusgitár), amire a szaxofonos-énekes ráordítja, kántálja, énekli, meséli a sorait, és aki bizonyos időközökben (szabad vagy avantgárd) jazzes szaxofonszólókat ékelget be egy-egy strófája közé. Jazzbe mártott punk, no wave kabaré. Máriás Béla ezt a receptet kiválóan tette magáévá és formázta át részben, ami által egy olyan magyar, kelet-európai punk-pop attrakciót hozott létre, ami mára már ízig-vérig hungarikummá vált. Miközben a felszínes, gagyi populáris zenei kultúra is, és a különböző rétegzenei műfajok is befogadták, ez a poétika megállás nélkül, hihetetlen mélységekből építkezik. A gyűjtőfogalomként avantgárdnak címkézett művészettörténeti szál legeslegmélyebb bugyraiból meríti a lényegét. E végletek között szlalomozni jókora elméleti tudást és annál több gyakorlati akciót igényel. Emellett nyitottságot, ráérzést, merészséget és (ön)menedzselést is akár, de egyéb rokon elemet is, amelyet Máriás Béla mind magáénak tudhat. Mindezek összjátéka eredményezi azt a sajátos színt, ami a Tudósokat illeti meg a magyar kortárs zenei palettán.
A trióhoz néhány éve egy kiváló negyedik zenész, zeneszerző, producer is csatlakozott Tövisházi Ambrus személyében (Péterfy Bori & Love Band, Amorf ördögök, Erik Sumo stb.), ami által a hangzás még árnyaltabbá, befogadhatóbbá, poposabbá vált, miközben a lényeg a legkevésbé sem változott. A csapat úgy nyomul továbbra is előre, hogy közben folyamatosan megkérdőjelezi önnön kontextusait. Rádióbarát zenévé válik, miközben a Petőfi Rádiót figurázza, példának okáért. Úgy röhög mindenen, hogy közben rémisztő komolysággal tudja, mára már minden és mindenki a spektakuláris szupergyár része, és a diszkógömbnél is világosabb, hogy ez bizony még egy jó ideig így marad. Aki azt hiszi, hogy ellenállást tanúsít vagy külön utakon utazik… maga esett bele. A diszkó mélyére kell hatolni, és ott eszközölni ki változást. Más kiút nincs. A Tudósok – amellett, hogy nyilván nem lenne ez a bizonyos sound a többi három zenésztárs nélkül, mégis – mindmáig Máriás Béla és zenekara marad. A dadából eredő nevetés és a punk kritikai attitűd a kezdetek óta változatlan. Ezt példázza hűen a zenekar internetre feltöltött legfrissebb videója is, ami szépen elfér például a nyolcvanas évek végi Jugoszláv Tudósok kazetta anyaga, de az összes többi album mellett is.
A Tudósok tehát úgy válik egy újavantgárd, posztpunk, összművészeti, dadaista akcióból, populáris posztmodern punkzenekarrá (az összecsengő pé, pé, pé, ugye…, „pénzt, pinát, pálinkát”), hogy mindegyik lépését tudatosan teszi és vállalja. Itt nem mellékes megjegyezni, hogy az underground, az anti-zene és rokon fogalmak már egy jó ideje kiürült konzervdobozokként konganak a teóriában, így én is csak a hely- és időszűke miatt használtam kizárólag, és hagyományosabb értelemben, Edwin Prevost, John Cage, vagy a posztmodern kultúrteoretikusok után szabadon.
Miközben mindez, amit dióhéjban mondtunk, Máriás Béla csak egyik, a Tudós(ok)-oldala csupán. Nem említettük sem irodalmi tevékenységét, a nemrég Kínában megjelent regényét vagy akár tavaly a Forumnál megjelent, róla szóló Szombati-kötetet sem. Mint ahogyan képzőművészeti oldalát sem, hiszen elég, ha csak azt említjük, hogy a minap épp egy New York-i galériában állítottak ki néhány drMáriás-festményt. De ugyanúgy Bada Dada (zenei) történetével együtt lehet csak teljes a Tudósok-kép, aminek ecsetelését majd legközelebb pótoljuk.
