Ha már csiga, akkor legyen kakaós

Horváth Zsuzsanna

2017. november 9., 16:23 >> 2017. november 9., 17:24

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Megáll két rendőr egy pékségnél. Bemegy az egyik, majd egy pár perc múlva kijön. Odaszól a társának:

– Ha kitalálod, mennyi kakaós csigát vettem, tiéd lehet mind a kettő!

Lám, a kakaós csiga akkora népszerűségnek örvend, hogy még viccet is szőttek köréje. Pedig van diós is, mákos is, fahéjas is, túrós is, meg még ezernyiféle édes és sós, de valahogy a kakaós lett mindenki kedvence. Szerintem azért, mert a többi töltelék sülés után is szinte ugyanolyan állagú marad, viszont a kakaósban a kakaópor a cukorral és a vajjal, valamint a csigák tetejére locsolt tejszínnel összeolvadva átlényegül csokivá. Azt hiszem, annak, aki már itt tart az olvasásban, összefutott a nyál a szájában, és már azt fontolgatja, hogy holnap süt egy tepsivel, vagy akár még ma, miért ne? A kakaós csigát fogyaszthatjuk bármikor, napszaktól függetlenül: reggelire egy csésze habos kakaóval, ebédre egy kiadós leves után, desszertként vaníliasodó kíséretében, de akár vacsorára is egy pohár hideg tejjel vagy nasiként filmnézés közben. Még másnap is jó, sőt akkor még jobban szeretem, amikor a tésztája egy kicsit megszikkad, mert frissen, melegen, mint a kelt tészta általában, némi gyomorbántalmat tud okozni. De még ez sem tart vissza attól, hogy a sütőből kivéve, néhány percnyi gyönyörködés után legalább a végét, a legkisebb csigát ne lopjam ki a tepsiből, még annak árán is, hogy ujjaimat és nyelvemet összesütögetem.

Mert a kakaós csigát úgy kell helyesen enni – az imádói szerint, és én is egyezek velük –, hogy kívülről indulva lassan kitekergetjük a tekervényt, és így csigavonalban, a külső tésztarétegtől befelé haladva, falatonként jutunk el az egyre puhább és kakaósabb rétegeken át a csokis közepéig, az a jutalmunk türelmünkért, amiért nem haraptunk bele azonnal. Kit érdekel, hogy mire a végére érünk, összemaszatoljuk mindkét kezünket, hiszen külön élvezetet jelent az összes ujjunkról cuppogva lenyalogatni a csokikrémet. Ez is hozzátartozik a kakaós csiga elfogyasztásának szertartásához.

Nem véletlenül írtam tekervényt. Nemrégiben olvastam az interneten, hogy a kakaós csiga eredeti neve csokoládés – na mit mondtam! – tekerge volt, és egy gödi cukrászmester, bizonyos Pösch Mór készítette el 33. születésnapja alkalmából barátainak. A cukrászdájába is került belőle, és a vásárlók körében osztatlan sikert aratott, ez 1908. január 10-én volt, tehát majdnem 110 évvel ezelőtt. Ez az információ néhány éve kezdett el terjedni a neten, de hogy mi igaz ebből, nem tudom, mivel eddig semmilyen biztos forrást nem találtak (én sem) erre vonatkozólag. Ám valami köze csak lehet Gödhöz, mert az idén először megrendezték a kakaóscsiga-fesztivált. A szervezők nem titkolt szándéka az, hogy városuk érdekében kihasználják „a kakaós csiga történelmi múltjából, virágzó jelenéből és egyszerű és nagyszerű forma- és ízvilágából adódó lehetőséget”. Egy olyan fesztiválban gondolkodnak, ahol az oda látogató érdeklődők apraja és nagyja együtt szórakozik, valamint lehetőséget adnak arra is, hogy egy verseny keretében kiderüljön, ki süti a legfinomabb csigát, kihez kerül Az év kakaós csigája díj. Mindezek ismeretében felmerül az emberben a gondolat, hogy a Pösch Mór körüli fáma csak egy reklámfogás, hogy Gödöt turisztikai szempontból vonzóvá tegyék.

Azt viszont bizton állíthatjuk, hogy igazi hungarikum, magyar specialitás, mert ott minden sütödében megtalálhatjuk a péksütemények között, viszont itthon egyetlen egy pékségben sem láttam, csak a leveles tésztából készült, sós-túrós változatát. Legalábbis az újvidékiekben nem, lehet, hogy a szabadkai vagy a zentai pékségek kínálatában van.

Gyerekkoromban nagyanyám a diós változatát, az úgynevezett darázsfészket készítette, és főzött mellé vaníliasodót. (Egyébként diómentes változata a karcagi eredetű Ferdinánd tekercs vagy vajtekercs, amelyet régen főleg lakodalmakra sütöttek.) Egy alkalommal túl sokat ettem belőle, és megundorodtam tőle. Utána kezdtük kókuszos töltelékkel készíteni a csigát, majd egy székesfehérvári családi látogatás után jött a felismerés, hogy jé, van kakaós is, és milyen finom! Sőt, nem is olyan nagy ördöngösség elkészíteni.

Rengeteg házi variáció közül választhatunk: ha több időt szánunk rá, akkor megsüthetjük a hagyományos kelt vagy a hajtogatott élesztős-vajas (blundel) tésztából, ha kevesebb, akkor a készen vásárolt, mélyhűtött leveles tészta is megteszi. Bármelyiket is választjuk, evés közben ne feledjünk el kakaós fogakkal, elismerően vigyorogni!


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége

Magyar Szó© 2003 - 2018     Impresszum | Adatvédelem | Előfizetés | Kapcsolat | Marketing | Közbeszerzés (Javna nabavka) | Dokumenti i pravilnici

Támogato: Bethlen Gábor alap