Az Éld az életed! Egyesület Életmód egy órában sorozatának legújabb eseményén Dosztán Tibor bácsföldvári hit- és nevelőtanár tartott ismeretterjesztő előadást pénteken este a Zentai Alkotóházban Család-e a család? címmel.
Fotó: Szögi Csaba
A család mint a társadalom legkisebb sejtje az idők folyamán jelentősen változott, mire elérkezett korunk családmodelljeiig. Mit nevezünk ma családnak, és az hogyan hat mint legkisebb közösség a legnagyobbra – a (nyugati) társadalomra – és vissza? Hát a benne felnövekvő, a majdani társadalmat alkotó gyermekekre? Van-e egyáltalán a családnak jövője, és van-e a jövőnek családja? Miközben ezekre a kérdésekre próbálta megadni a választ, Dosztán levonta a végkövetkeztetést: a család jelenleg mindenesetre krízisben van.
Az előadó rövid történelmi, földrajzi és fogalmi áttekintést követően azonnal rátért a számunkra „klasszikus” modellnek tekinthető keresztényi megítélésre, ahol a reprodukciós, vérségi stb. okokat és összetartó erőket követően a szeretet vált az alapértékké, mely a családokat is egyben tartotta: így válhattak azok a szeretet és szolidaritás közösségeivé. Azután néhány száz éve elindult az a folyamat, mely napjainkra látszik „begyűrűzni”, amikor már nem beszélhetünk egységes családmodellről. Még az iparosodás hozta magával, hogy felmorzsolódott a nagycsaládok egysége, erősödött a politikai, társadalmi kontroll, fokozatosan eltűntek a keresztényi értékek, a polgárosodástól kezdődően a házasság – mely előtte szent volt, és szinte felbomolhatatlan – puszta szerződéssé degradálódott, a család tekintélye leromlott, és többé már nem ő formálta a társadalmat, hanem fordítva. Mára egyre gyakoribbak a válások, a csonka családok, a melegházasságok, a szingli életformák stb., a családtagoknak alig vannak közös programjaik, a technikai fejlődés üteme az emberi kapcsolatok gyengülésével egyenes arányban növekszik.
Ez a krízis – szögezte le Dosztán, és hozzátette, úgy véli, a családok tönkretételét a „háttérhatalom” irányítja, a cél szétrombolni a szeretet összetartó erejét. „Modern rabszolgatartó társadalomban élünk, és a vég kapujánál tartunk”, ahol a pénzhatalom irányít; ez hozta magával a globalizációt, ennek folyományaként a fejletlenebb országokban a külföldi munkavállalást, a versengést az anyagi javakért, ami már a családon belül is megjelenik.
Létezik-e megoldás a leromlott társadalom – egyúttal ennek legkisebb egysége – megjavítására? Van-e még remény? A nem igazán optimista hangvételű előadás végén Dosztán közölte: ezekre a kérdésekre legnehezebb megadni a választ, a probléma szinte megoldhatatlannak látszik, hiszen a romlás egyre gyorsabb ütemben folyik. Végül megállapította: addig van még remény visszaállítani az eredeti (keresztényi) értékrendet, amíg a „hit magvai” szétszórva itt-ott még léteznek. „De ez nem holnap fog megtörténni…” – fűzte hozzá befejezésül.
