2024. március 28., csütörtök

A rokkantak is jó munkások

Az országban nagyjából félszáz olyan cég és gyár működik, amelyekben hallássérült, illetve kisebb vagy nagyobb mértékben rokkant dolgozókat alkalmaznak. Az újvidéki DES ezek közül mindenképp a legnagyobb, alapítását tekintve pedig a legrégebbi. 190 munkása van, közülük 113 rokkant – leginkább süket. A gyár – hivatalos megfogalmazásban – munkaügyi rehabilitációt, szakképzést és munkalehetőséget nyújt rokkant és halláskárosult munkásainak, különleges társadalmi érdekű státust élvez.

Miloš Vučević polgármester tegnap a munkaügyi miniszter társaságában gyárlátogatást tett a fémfeldolgozó részlegben, miután kettős érzelmek kerítették hatalmába: egyrészt világossá vált számára az, hogy a DES-ben már hosszú ideje nem történtek komolyabb beruházások, másrészt viszont elégedettséggel töltötte el az, hogy a rokkantaknak is van munkája, serényen dolgoznak és törekednek. Az újságíróknak adott nyilatkozatában kitért arra, hogy a DES munkásait sem kerülte el az a balsors, amely az ezredforduló után számos másik, szerbiai vállalatot is utolért, de a DES-nek mégis, valahogy, sikerült megmaradnia. – Az önkormányzat az illetékes minisztérium beleegyezésével arról döntött, hogy a gyár város iránti adósságait konvertálják a cég tőkéjébe, ilyen módon ösztökéljük majd ezt a gyárat arra, hogy folytassa a munkát. A DES-hez hasonló vállalatokat nem szabad csupán gazdasági szövegkörnyezetben vizsgálni és véleményezni, szociális felelősségtudatunkat is be kell vonnunk. Konkrétan: a közvállalatokat, de még a magánvállalatokat is arra buzdítjuk, hogy a DES-t bízzák meg különböző munkák elvégzésével. A mai látogatással is azt üzenjük, hogy aki csak teheti, bízza a megrendelést ezekre a munkásokra, különösen azokat, amelyek az ún. fenntartással kezelt közbeszerzések kategóriájába tartoznak. Ha az állam és az önkormányzat közösen a DES mögé áll, biztosan megmaradhat – hallottuk a polgármestertől a gyárudvaron. Bejelentette, hogy az olyan dolgokat, amelyeket a DES-ben képesek legyártani, és amelyekre a városi közvállalatoknak szükségük van, ezentúl tőlük rendelik majd meg.

A DES fémfeldolgozó (a vállalat több részlegből áll, fém-, fa- és szövőipari termékeket gyártanak, és a reklámiparban használt nyomtatványokat is nyomtatnak) gyárcsarnok részlegében tett körséta egy elavult, régi elképzelés alapján működő, kisipari üzemet tárt elénk, hegesztők, présgépeket kezelő munkások, festők sürögtek-forogtak nem igazán koordinált módon. A végtermékek azonban kiváló minőségűek – utcai, szürke, 1,1 köbméteres szemeteskukákat, villamos elosztószekrények dobozait, villanyórák szekrényeit, cinnel befuttatott vaskerítéselemeket, fehérre festett, bádog öltözőszekrényeket és hasonló termékeket láttunk.

Zoran Đorđević munka- és foglalkoztatásügyi miniszter az állam támogatásáról biztosította a gyárat. Elmondta, hogy a cél az, hogy minél több, testi fogyatékossággal élő személynek munkahelyet teremtsenek. – A DES jól működik, régebben nagyon rosszul állt. Hamarosan teljesen stabilizálódik, szeretnénk, ha a többi minisztériumra is hatással lehetnénk, hogy minél több munkát bízzanak a cég dolgozóira – mondta.

Branislav Kostadinović gyárigazgató elmondása szerint támogatás nélkül aligha maradhatnának meg a kíméletlen piacon, hiszen egy hallássérült munkástól nem várható el ugyanaz a produktivitás, mint egy egészségestől – a munka, azaz a gyártási folyamat a rokkantság miatt lassabb. – Az Energotehnika Dél-Bácska vállalattal 5 millió dinár értékű üzletünk van minden hónapban, együttműködünk az Univerexpottal, és az új, épülőfélben lévő sürgősségi központot is mi rendezzük majd be szekrénykékkel. Ez a munka 6 millió dinárt ér. Nemrégiben szerződést kötöttünk a Városi Távfűtő Művekkel és az Egyetemista Központtal is. Munkásaink kiváló munkaerőt jelentenek, fizetéseik rendszeresek, valamivel nagyobbak mint a minimálbér – mondta az igazgató.