Több ezer éves időutazás

Észak-Bácska régészete nagyon gazdag, a legrégebbi régészeti leletek még a korai kőkorszakból származnak, ugyanakkor kései középkori leletek is gazdagítják a gyűjteményt. Jelenleg folyamatban van a térség régészeti térképének elkészítése. A projektet a Köztársasági Kulturális és Tájékoztatási Minisztérium támogatja.

Észak-Bácska régészeti térképének elkészítésével Neda Mirković-Marić, a Községközi Műemlékvédelmi Intézet régésze, projektumvezető, Szekeres Ágnes, a Szabadkai Városi Múzeum régésze, valamint Miroslav Marić, a Belgrádi Balkanológiai Intézet régésze vannak megbízva.

A közelmúltban ellátogattunk az egyik lelőhelyre Horgos határában, ahol a szakemberek elmondták, hogy rendkívül gazdag lelőhelyről van szó, véleményük szerint az elkövetkező hét évben biztosan nagyszámú régészeti leletre bukkannak, és GPS segítségével pontosan be tudják határolni ezt az értékes lelőhelyet.

– Észak-Bácska területe nagyon gazdag archeológiai lelőhelyekben. Az eddigiekben a korábbi kutatási eredményekre támaszkodtunk, amit Szekeres László készített a huszadik század második felében. Annak ellenére, hogy az utóbbi években Észak-Bácska néhány lelőhelyén voltak régészeti kutatások, igény mutatkozott arra, hogy az archeológiai lelőhelyek új adatokkal gazdagítva, rendszerezve legyenek. Az említett projekt néhány célt foglal magában. Először is, az észak-bácskai lelőhelyek feltérképezése által hozzájárulhatnánk Vajdaság és Szerbia jövőbeli archeológiai térképének elkészítéséhez. Másodszorra a meglévő lelőhelyek állapotértékelése által további lépések foganatosíthatóak Észak-Bácska archeológiai lelőhelyeinek műemlékké nyilvánítása és védelem alá helyezése érdekében. Harmadik célként szerepel a múlt különböző időszakaiban élt népek életéről és településformáiról begyűjtött új ismeretek tudományos feldolgozása. Negyedik célkitűzésként megemlíteném a régészet népszerűsítését, fontos lenne tudatosítani eme örökség megőrzésének és ápolásának fontosságát – mondta Neda Mirković-Marić, a projekt vezetője.

A projekt befejező részében különböző kiadványok kiadására kerül sor, valamint előadásokat és műhelymunkákat is szerveznek a Szabadkai Városi Múzeumban és más helyi múzeumokban. A projekt felöleli Magyarkanizsa, Szabadka, Zenta, Ada, Topolya és Kishegyes községeket.

– Horgos határában, a szántóföldön, ahol régészeti leleteket találtunk, a közelmúltban még napraforgó volt, de a betakarítást követően felszántották a földet és ennek köszönhetően a föld felszínére kerültek őskori és középkori cserépdarabok, ami arra utal, hogy a felszín alatt régészeti lelőhely húzódik, ami eddig még nem volt feltárva, emiatt nem szerepel a régészeti lelőhelyek nyilvántartásában. Több úton jutunk el a régészeti lelőhelyekre, egyrészt vannak történelmi források, levéltári adatok, könyvek, útleírások. A történelmi előtti korra vonatkozóan információszerzésként tájkutatást végzünk. Annak ellenére, hogy jelenleg ez a szántóföld száraz, néhány száz, vagy néhány ezer évvel ezelőtt ezen a helyen valamilyen víz lehetett, mocsár vagy tó, ami elsődleges feltétele az életnek és a letelepedésnek. Ugyanakkor fennmaradtak régi topográfiai térképek, amelyeken fel vannak tüntetve a helységnevek. A földművesek gyakran találnak tégladarabokat, edénydarabokat: ezek a templomok vagy települések egykori létezésére utalnak, ezen információk birtokában ezt bejelöljük a topográfiai térképeken. Vannak régészeti lelőhelyre utaló helynevek, mint a domb, a halom, amelyek valamilyen magaslatra utalnak, ezek a magaslatok megvédték az akkori kor emberét az árvizektől, ugyanakkor megfelelő életfeltételeket biztosítottak nekik. Jelenleg a kutatás első fázisában vagyunk, miután összegyűjtöttük a leleteket, mosásra, majd rendszerezésre kerülnek, majd ezt követően különböző publikációk és kiállítások által mutatjuk be a nagyközönségnek. A leletek több mint kilencven százaléka kerámiatöredék, mert már több mint nyolcezer éve gyártanak edényeket térségünkben. Ritkábban találunk fémeket: késeket, munkaeszközöket, elvétve pénzt is, ami nagyban megkönnyíti a történelmi kor meghatározását – tudtuk meg Miroslav Marićtól.

Szekeres Ágnes újságolta, hogy nemrég régészeti leletgyűjtéskor találkoztak egy helyi gazdával, aki azt mondta nekik, hogy hiábavaló munkát végeznek, mert elődei már száz évvel ezelőtt is azon a területen éltek és ott előttük biztosan senki nem lakott. A régésznő elmagyarázta, hogy a jelenlegi lelőhely őskori és középkori időből származik, és ennek tudatában több ezer éves időutazásban kell gondolkodni.

– A jelenlegi kutatás eredményeként minden lelőhely kataszteri nyilvántartásba kerül, ez azért jó, mert ha építkezni szeretne valaki, akkor pontos információja lesz arról, hogy az általa kiválasztott területen kérelmezhet-e építkezési engedélyt, vagy sem. Építkezési engedély kérelmezésekor, abban az esetben, ha az adott telken lelőhely van, a beruházónak ki kell fizetnie a régészeti feltárás költségeit, ugyanakkor azt is pontosan meg lehet állapítani, hol nincs régészeti lelőhely, és ott gond nélkül lehet építkezni. A jelenlegi lelőhelyen a felszínen gyűjtjük a cserép- és csontdarabokat, majd külön tasakokba rakjuk és számozzuk a lelőhely pontos GPS-koordinátáinak feltüntetésével. A leletek ezt követően mosásra kerülnek, majd szárítás után kiválogatjuk azokat a jellegzetes darabokat, amelyek alapján mi, régészek, pontosan meghatározhatjuk, hogy mely időszakból származnak a leletek, mely időszakban volt lakott az adott terület. Ezek csak az első lépések, ezt követi egy hosszadalmas dokumentálási folyamat, amikor térképet készítünk, a térképre bejegyezzük a lelőhelyeket, majd hozzácsatoljuk a leletanyagot, a múzeumban lévőt, és azt, amit a jelenlegi lelőhelyen találtunk. Egy hosszadalmas folyamatról beszélünk, az észak-bácskai lelőhelyek feltérképezése számításaink szerint több évet vesz majd igénybe, ezt követi a kiadványok elkészítése, a könyvkiadás, hogy mindenki megtudhassa, hogy a tanyája mellett, vagy a szántóföldjén milyen korokban és kik éltek – mondta Szekeres Ágnes.

A régészek az elkövetkező időszakban a horgosi régióban, a Martonos, Kispiac és Kishomok határában lévő szántóföldeken, gyümölcsösökben bukkannak fel. Kérik a gazdákat, hogy ne aggódjanak, nem tesznek kárt a gyümölcsösökben, szántóföldeken, csak a föld felszínéről gyűjtik össze a leleteket. A régészek a feltáráshoz engedéllyel rendelkeznek, de sajnos nem tudnak eljutni minden gazdához, hogy bemutassák ezt a dokumentumot. A régészek, 3-4 ember munkaruhában, hátizsákokkal járják a terepet, kizárólag világos nappal, így nem téveszthetők össze betolakodókkal.