2024. március 29., péntek

Megkülönböztetni magunkat

A Ki vagy te, vajdasági magyar? című kötet szabadkai bemutatójáról

szabadkai Klein House-ban szombaton este mutatták be a Forum gondozásában idén megjelent Ki vagy te, vajdasági magyar? című esszékötetet. A több mint kétórás beszélgetésben Losoncz Márk szerkesztő-szerző, Rácz Krisztina és Pressburger Csaba recenzensek, valamint Bakos Petra, Gyurkovics Virág, Losoncz Alpár, Tóth Szilárd János és Vataščin Péter szerzők vettek részt.

A Losoncz Márk által szerkesztett könyv tizenöt szerzője (a jelenlévők mellett Bogdán József, Marko Čudić, Dobó Géza, Pásztor Árpád Attila, Kocsis Árpád, Radics Viktória, Szerbhorváth György, Várady Tibor és Vékás János) mind-mind a maga módján igyekszik választ adni a címben felvetett kérdésre, ezáltal megkísérelve eleget tenni annak a szerkesztői célkitűzésnek, hogy „a másokhoz való viszony, az emlékek és a tervek, a heterogén hagyományrétegek és a jövőképek is szerepet” kapjanak a kötetben. A könyv egyúttal az itteni magyarság sokrétű voltát is igyekszik szemléltetni, s mint a bemutatón a szerkesztő hangsúlyozta, heterogenitása a kötet legnagyobb erénye, mert megpróbálja sokrétűségében reprezentálni a vajdasági magyarságot.

A kötet pluralitását emelte ki Tóth Szilárd János is, rámutatva a terminológiai pluralitásra is, ugyanis a felkérésben a kérdés a következőképpen fogalmazódott meg: „Kik vagyunk mi, vajdasági/délvidéki magyarok?”, s egyben felvetette, ha már a kérdés így hangzott, miért nem jelennek meg a kötetben azok, akik „délvidékeznek”.

Tóth Szilárd János, Pressburger Csaba, Gyurkovics Virág, Losoncz Márk, Losoncz Alpár, Rácz Krisztina és Bakos Petra (Fotó: Benedek Miklós)

Tóth Szilárd János, Pressburger Csaba, Gyurkovics Virág, Losoncz Márk, Losoncz Alpár, Rácz Krisztina és Bakos Petra (Fotó: Benedek Miklós)

Losoncz Márk válaszában elmondta, hogy a felkértek között voltak konzervatív szerzők, akik sajnálatos módon nem vállalták a feladatot. Mint mondta, a kötet nagyon plurális szeretett volna lenni, ezért szerepelt a felkérésben a „délvidéki” jelző, ugyanakkor azt is kiemelte, hogy a Magyarságkutató Tudományos Társaság kutatásaiból tudjuk, hogy az itt élő magyarok kb. 80 százaléka elsősorban vajdasági magyarként tekint magára.

Pressburger Csaba meglátása szerint azért nem szerepel a kötetben olyan szerző, aki délvidéki magyarnak tartja magát, mert a „délvidéki” nem rendelkezik identitásképző jelleggel, hiszen azok, akik „délvidékeznek” egyszerűen csak magyarnak vallják magukat, és nem tudtak volna mit kezdeni a kérdéssel.

A kialakult eszmecseréhez Losoncz Alpár hozzáfűzte, hogy a nevek használata mögött mindig politika húzódik meg. Mint hangsúlyozta, a délvidék csak Budapestről nézve az, s a délvidéknek van egy emancipatórikus jelentése azok számára, akik használják, hozzáfűzvén, hogy ugyanakkor a Vajdaság szó sem semleges.

Magáról a kötetről szólva, annak úttörő jellegét emelte ki, mint mondta, első ízben fut neki egy kiadvány az adott kérdéskörnek, és amit még fontos róla tudni: többféleképpen sokrétű. Az identitás kérdésének különböző megközelítése mellett műfaji tekintetben is változatos a kötet, tanulmányszerű írások és szubjektív lélekfutamok váltogatják egymást, ami az egyetemi tanár megítélése szerint dinamikussá teszi a könyvet.

A személyes hangvételű szövegek hangsúlyos jelenlétét emelte ki Bakos Petra is a kötetről szólva. Mint mondta, több hűvös fejre, több távolságtartásra számított. Személyesen megpróbálta a vajdaságiságot egy pozitív aspektusból végiggondolni, míg Vataščin Péter etnológiai megközelítésből foglalkozott a kérdéssel.

A pozitív szándékú megközelítés ellenére Rácz Krisztina szerint a kötetbe szedett esszék három kulcsfogalom köré épülnek, mégpedig a hanyatlás, a ruralitás és a peremvidékiség. Mint mondta, a kötetet olvasva sokszor egy praeapokaliptikus világ tárul elénk, és az olvasóban felmerül az a Tolnai Ottó-i kérdés: „Valóban mi lesz velünk?” Virtuális közösségé válunk? Gettósodunk? Elveszünk?

Sorjázhatjuk a kérdéseket a témával kapcsolatban. Gyurkovics Virág szerint a kötet legfontosabb hozadéka éppen az, hogy sok olyan kérdést vet fel, amelyek megvitatásra és kibeszélésre várnak.

A bemutató során felvetődött, hogy a vajdaságiságnak manapság már nincs politikai tétje, és sokkal inkább szentimentális jellegű kötődést takar. A résztvevők többnyire egyetértettek abban, hogy a vajdasági magyar egyféle kényszer-meghatározottság, amely mögött nincs politikai stratégia, sokkal inkább érzelmi töltete van: megkülönböztetni magunkat másoktól.