Olyan pocsék az idő mostanában, hogy még az osztályzatokra is kihat! A Zacsekpeti például úgy elázott a suliba menet, hogy facsarni lehetett belőle a vizet. Ámde ez kisebb baj, a nagyobb az, hogy a füzetei is eláztak, benne a házi feladattal.
– Sokféle kifogást hallottam már, de hogy valaki a meteorológiára hivatkozzon, amiért nem készült el a házi feladattal, erre még nem volt példa – kommentálá a szigorú Ilike töri tanárnő a Peti magyarázkodását. – Remélem, azért el tudod mondani nekünk élő szóban is, hogy mit írtál az 56-os forradalomról! Halljuk hát, mi történt 56-ban?
– Az történt, tanárnő kérem, hogy a hős magyar márciusi ifjak fellázadtak a ruszki labancok ellen, és Molotov-koktéllal locsolták őket. De sajnos, hiába harcoltak ellenük, mert a gaz hódítók a tankjaikkal átkeltek a Csele patakon és hátba támadták őket.
– Rettenetes! Legalább azt mondd meg, hogy mi volt 1956 előzménye?
– 1955.
Ennyi elég is volt, hogy a Peti akkora karót kapjon az Ilikétől, mint a Vulin miniszter az amerikai nagykövettől!
– Sajnos, a mai fiatalok nem nagyon érdeklődnek a közelmúltbeli történelmi események iránt – legyinte az eset kapcsán lemondóan atata. – Nekik a múlt század már a középkor. Csak a csajok, a zene meg a szórakozás érdekli őket.
– Ne is csodálkozz, Tegyula – kotnyeleskede amama. – Mert mit látnak a felnőttektől? Csak a civakodást, ami még az ilyen nagy ünnepeken is jelen van. Még arra se képesek, hogy együtt koszorúzzák meg az ötvenhatos hősök emlékművét. A szónokok pedig azt bizonygatják, hogy csak ők az igazi hazafiak, a többiek mind a nemzet vesztét akarják. Akkor nem csoda, ha a fiataloknak elmegy a kedvük a történelemtől.
– Az én sógorom nagyobbik fiának is az volt a veszte, hogy hiányosak a történelmi ismeretei – jelentkeze a Zacsek. – Pedig egy nagyon szép állást kaphatott volna egy külföldi szanatóriumban, mint asszisztens.
– Talán nem felelt meg a diplomája? – érdeklőde amama.
– Nem, egy szakmai kérdésen bukott el. Megkérdezték tőle, hogyan ismeri fel, hogy egy páciensnek mentális problémája van, ha látszólag teljesen egészséges?
– És nem jutott eszébe?
– Nem. Mire a főorvos kioktatta: úgy ismeri fel, ha feltesz neki egy olyan kérdést, amire a normális ember azonnal tudná a választ. Ha a páciens elbizonytalanodik, akkor biztos, hogy baj van az elmeállapotával.
– Például milyen kérdést? – érdeklődött a pályázó.
– Például ezt: Cook kapitány háromszor utazta körül a Földet, és egyik útja során meghalt. Melyik volt az az út?
A pályázó erre gondolkodóba esik.
– Jaj, doktor úr, erre nekem se jut eszembe a válasz! Nem mondana egy másik példát? Az az igazság, hogy sose voltam jó történelemből.
Ámazonban nálunk is baj van a történelemmel, mert csupa olyan politikus dirigál mostanában Belgrádban, akinek nem szeplőtelen a történelmi múltja. Mondta is atata: ha valami csoda folytán a Zlóbó feléledne, nagyon meglepődne, hogy mindenfelé a kilencvenes évekbeli cimborái vannak poszton!
– Igaza van, Gyula zomzéd – bólogata a Zacsek. – Ezért én se lepődtem meg különösebben, hogy a Vulin védelmi miniszter, aki Milosevicsné kis pionírja volt, a Hágában háborús bűnök miatt elítélt Lazarevics tábornokot akarja beprotezsálni a katonai akadémiára előadónak. Azt mondta, nagy kár lenne, ha egy ilyen gazdag háborús tapasztalatokkal rendelkező egyén nem adhatná át tudását a tisztnövendékek.
– Igen, például megtanulhatják tőle, hogyan kell elűzni szülőföldjükről a makrancos sipiket, akik cumtrucc nem akarták elfogadni a Zlóbóék nagylelkű ajánlatát, hogy legyenek másodrangú polgárok – epéskede atata. – Továbbá elmesélheti nekik, hogyan ásták ki az albán civilek holttesteit, és szállították hűtőkocsikon a Belgrád környéki titkos tömegsírokba. Kár lenne, ha ezeket a tapasztalatokat nem adhatná át a mai nemzedéknek.
– Jaj, Tegyula, hagyjátok már ezeket a szörnyű dolgokat! – sopánkoda amama. – A hideg futkos a hátamon, ha csak eszembe jut az a hűtőkocsi, amit az al-dunai halászok húztak ki a folyóból, tele hullával. Lehet, hogy a Vulin csak azért akarja alkalmazni eme tábornokot, mert kevés a nyugdíja, és a jövő évi emeléssel se tud majd kijönni belőle. Közben a hágai börtönben megszokta, hogy mindene megvan.
Jaés két balkáni cellatárs beszélget a scheweningeni fogházban.
– Jó neked, te holnap szabadulsz – mondja az egyik a másiknak sóhajtva. – Gondolkodtál már, hogy mit fogsz csinálni, ha hazaengednek? Visszamész a politikai pályára, vagy inkább becsületes útra térsz?
De a cimboraság se tart örökké, ahogy azt a Nikolics volt elnök példája bizonyítja. A haladópárt kilencedik születésnapjára rendezett hepphajon ugyanis pont ő, az alapító nem jelent meg!
– Talán csak nem beteg a Tómó? – aggóda amama. – Úgy látszik, nagyon megerőltető az új állása, és kimerült, azért nem ment el ünnepelni.
– Nem a kimerülés a távolmaradás oka, Tematild – világosítá fel őt atata. – A Tómó azt állítja, hogy meg se hívták, a Vucsics pedig azzal hárította el a társára vonatkozó érdeklődést, hogy tőle kérdezzék, miért nem jött. Úgy látszik, kissé elhidegült a viszony a korábban elválaszthatatlan két lelki társ között. – Én meg arra vetek, hogy két dudás nem fér meg egy csárdában, azért nem volt ott a Tómó – okoskoda a Zacsek. – Mert az egyik g-dúrban, a másik meg d-molban játszana az állampolitikai kottából.
Jaés a Zsiga prímás rájön, hogy párttagság nélkül nem tud boldogulni, ezért elhatározza, hogy belép a haladópártba. Elmegy a helyi pártirodába, ahol éppen ülésezik a vezetőség. Őt is behívják.
– Aztán miért döntöttél így, Zsiga? – kérdik tőle.
– Azért, mert rájöttem, hogy a ti pártotok a leghaladóbb az országban, és csak az emberek boldogulását akarja.
A vezetőség azonban elutasítja kérelmét.
– De miért?
– Azért, mert a komcsiknak is te húztad a talpalávalót, meg a radiknak is.
Otthon a felesége kérdi Zsigát: – Na, felvettek?
– Nem – feleli búsan a zenész.
– És miért nem?
– Azért, mert a komcsik meg a radik mulatságán is muzsikáltam.
– Te szerencsétlen, hát nem tudtad letagadni előttük?
– Nem lehetett. Mind ott voltak!
PISTIKE, elázott labanc és makrancos dudás
