2024. április 20., szombat

A puding próbája az evés

Az oktatás megreformálása az egyik legnépszerűbb és legfontosabb téma jelenleg Szerbiában. Úgy tűnik, Mladen Šarčević oktatási miniszternek sikerül az, ami számos elődjének nem: komoly változásokat, újdonságokat hozni ebbe a nagy, lomha, megcsontosodott rendszerbe, amelyet szerbiai oktatásügynek nevezünk. A szerbiai parlament e hetekben adja meg a jogi keretet ehhez az új törvények elfogadásával.

(Fotó: Gergely Árpád)

(Fotó: Gergely Árpád)

A korábbi oktatási miniszterek is az elmúlt mintegy húsz évben a leggyakrabban a reform szót emlegették, de csak kozmetikázások, kisebb változások történtek, a nagy horderejű újítások elmaradtak. Persze, ne feledjük, például az idegen nyelv első osztálytól való oktatása már több éve működik, tehetséggondozó gimnáziumok egész sora nyílt meg, és a kilencvenes években még nem gondoltuk, hogy Szerbiában egyszer magániskolák is létezhetnek majd. Az említett kilencvenes években még a hatalom gyanakvását váltotta ki, ha civil szervezetek pedagógus-továbbképzést szerveztek, ma viszont a tanítók, tanárok számára kötelező az ezeken való részvétel, és természetes, hogy ezeken külföldi szakemberek is előadnak. Mindezek ellenére lényeges dolgokban nemigen történt áttörés oktatásügyünkben, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy diákjaink rosszul teljesítenek a PISA-tesztelésen, ahol nem a bebiflázott adathalmazra kíváncsiak, hanem a 15 évesek szövegértésére, arra, hogy mennyire képesek felismerni, megérteni, értelmezni és megoldani egy matematikai vagy természettudományi jellegű problémát. Reméljük, a reformtörekvésekben végre nem a túlméretezett lexikális tudáson lesz a fő hangsúly, sokkal inkább az kerekedik felül, hogy legyen idő a szükséges ismeretek elmélyítésére, rendszerbe helyezésére, áttekintésére, legyen kedvük a diákoknak hozzáolvasni a tananyaghoz, kísérletezni. Az órán tanultakat a fiatalok ténylegesen tudják az iskolán kívüli életben hasznosítani. Persze, az elmúlt időszakban a légkör is megváltozott, kedvezőbbé vált Szerbiában: a kétezres évek elején az európai tapasztalatoknak – pláne a Waldorf-, Montessori-módszernek – még az említése is elutasítást, idegenkedést, gyanakvást váltott ki a lakosság többségénél, mára viszont az emberek jelentős része elfogadja, hogy a külföldi tapasztalatokra szükség van. Persze, egy az egyben átvenni, teljes egészében lemásolni ezeket badarság lenne, de vannak hasznosítható módszerek, tapasztalatok, amelyeknek végre gyökeret kell verniük a szerbiai oktatásügyben is. Erre jó példa a pénzügyi nevelés most bejelentett bevezetése az általános iskolába, de az is, hogy az informatika, a digitális írástudás, az egészségügyi nevelés végre megkapja az őt megillető helyet a szerbiai oktatásügyben.

Jelenleg a szakközépiskolákba újdonságokat hozó duális oktatás bevezetése körül folyik élénk vita a képviselőházban és a szélesebb közvélemény körében is. A duális szakképzés lényege, hogy a diákok elméleti képzését a szakközépiskolák, a gyakorlati oktatást pedig a vállalatok végzik, vagyis a tanulók az órák egy részét nem az iskolában, hanem az oktatási intézménnyel együttműködő cégnél töltik. Mint az oktatási miniszter már többször kifejtette, a rendszer előnye, hogy a tanulók még azelőtt rengeteg szakmai tapasztalatra tesznek szert, hogy megszereznék a szakképesítést, ráadásul kapcsolatba kerülnek olyan cégekkel, ahol később el is helyezkedhetnek. Európa számos országában ez már működő és bevált gyakorlat. E sorok írója a hetvenes évek végén a tizedik osztály után úgy fejezte be a pedagógiai középiskolát, hogy a két év alatt sem óvodába, sem általános iskolai osztályba nem tette be a lábát. Évtizedekig gyakran hallottuk a szakképzés kritikáját – talán enyhe vagy jókora túlzástól sem mentesen –, hogy a szakközépiskolából úgy kerülnek ki diákok, hogy amikor végre munkahelyhez jutnak, a gépet sem tudják bekapcsolni. Jártak ők szakmai gyakorlatra, de a műhelyt takaríttatták velük, meg reggeliért, uzsonnáért szalasztották őket. Tehát, óriási áttörést jelent, ha már középiskolásként az elméleti oktatással párhuzamosan megtanulják, begyakorolják azt, amiről majd az oklevelük szól, rutint szereznek, a napi munka során megtanulják a különböző, akár váratlan helyzetekben is feltalálni magukat, ha a munkafolyamat több részében kipróbálhatják magukat, nem csak alaposabbá, hanem sokoldalúbbá is válhatnak. Mint a miniszter hangsúlyozta, így végre a fiatalok olyan szakmát tanulnának, olyan szakismereteket szereznének, amelyre a vállalatoknak tényleg szükségük van, a munkaadók maguknak nevelnék ki a leendő munkásaikat. A legkisebb nettó órabér 70 százalékát is megkereshetnék már diákként a vállalatokban végzett gyakorlati munka során. Már 1800 olyan cég van, amely szívesen bekapcsolódna a duális oktatás rendszerébe. Persze, a képviselőházi vitában az ellenérvek egész sorát is hallhattuk: Szerbia gazdasága nem elég erős ahhoz, hogy a duális oktatási rendszert fenntartsa, az elméleti oktatás csökkentésével olcsó és írástudatlan munkaerőhöz jutnának az itt működő külföldi cégek. Az egyes ellenzéki felszólalók szerint nem szakembereket, hanem rabszolgákat nevelne így ki a duális oktatás rendszere. Persze, semmi sem fehér-fekete, azonban ostobaság lenne elutasítani az Európa nagy részében jól működő duális szakképzést. Ha megvan a kellő szabályozás, ha szigorúan veszik a rendelkezések, játékszabályok betartását, ha odafigyelnek az illetékesek arra, hogy az elképzelések és a gyakorlati megvalósulás között ne tátongjon szakadék, akkor elsősorban az előnyeit tapasztaljuk meg a duális oktatás bevezetésének.

Most még sokakban él a gyanú, hogy mi lesz, ha a vállalatok a termelés egy részét a szakmai gyakorlaton levő középiskolásokkal oldják majd meg, mert ez olcsóbb, kedvezőbb, ahelyett hogy szakmunkásokat alkalmaznának. Sokan attól is tartanak, hogy nem csak a szerbiai egyetemeken oklevelet szerzett fiatal orvosokat, mérnököket várják majd tárt karokkal külföldön, hanem az itt felkészített ifjú szakmunkások is keresettek lesznek más országokban. A puding próbája az evés, szokták mondani, és ez tényleg így van: a gyakorlat mutatja majd meg, hogy ezek a nagy horderejű változások hogyan működnek a gyakorlatban. A középiskolai oktatás reformja sem áll meg a szakközépiskoláknál, a gimnáziumok régóta várt reformja is küszöbön van, például informatikai szakgimnáziumok megnyitása, az érettségi rendszer gyökeres átalakítása is a közeljövőben bekövetkezik.

Nyitókép: (Fotó: Gergely Árpád)