Trabanttal is be lehet járni a nagyvilágot

Zentán jártak a legendás Trabant-expedíció tagjai

Horváth Zsolt

2017. október 29., 19:23 >> 2017. október 29., 20:23

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Olyan időket élünk, amikor az emberek túlnyomó részének eszébe sem jut az, hogy egy több mint húszéves, újkorában is hírhedten kétes minőségű járgánnyal vágjon neki egy-egy nagyobb utazásnak. Amennyiben megteheti, akkor inkább beszerez magának egy –  legalábbis a televíziós reklámokban teljesen megbízhatónak nyilvánított – sok tízezer euróba kerülő csillogó-villogó járgányt, amelynek gyomrában sok száz lóerős hajtómű morog, s a legkorszerűbb digitális technikával, luxusfelszereléssel van ellátva. Persze, ez esetben, legalább akkora ökológiai lábnyomot hagy maga után az emberfia, amelybe a fél világ beleremeg.

Vadász Zsolt egyik Trabantjával a zentai Mojo klub előtt (kép: Horváth Zsolt)

Vadász Zsolt egyik Trabantjával a zentai Mojo klub előtt (kép: Horváth Zsolt)

Velük szemben a magyarországi Vadász Zsolt és barátai, amikor csak szabadidejük engedi, sokkal költségkímélőbben és – legalábbis szerintük – sokkal környezettudatosabban oldják meg kalandozásaikat. A fiatalember és lelkes csipet-csapata ugyanis egy huszonöt éves, keletnémet autócsodával, egy Trabanttal szelik a kilométereket, s nem is olyan rég az északi sarkköre és Nyugat-Afrikába is elkocsikáztak, az élményeikről pedig minap a zentai Mojo klub vendégeinek is beszámoltak.

Zsolt sokáig olyan munkákkal kereste meg napi betevőjét, mint amilyen a professzionális, majd pedig ezen belül is az ejtőernyős katonáé, de ezenkívül egy ideig börtönőr is volt. Azonban egy pillanatban elege lett az „átlagembereknek való” foglalkozásokból, s természetvédelemmel kezdett el foglalkozni. A kilencvenes években társaival megalapította a Geonauta baráti társaságot, amelynek keretében Magyarországon, Erdélyben, Felvidéken, de a világ többi tájain is hulladék gyűjtésével, a későbbiekben pedig madarak gyűrűzésével és műfészkek építésével is elkezdtek foglalkozni. Ezenkívül különböző hegymászótúrákon és zarándokutakon is részt vettek, valamint közreműködtek különböző alapítványok és humanitárius szervezetek programjaiban is.

Vadász Zsolt a nem kevésbé legendás Robur-csapat egyik tagjának a társaságában a Ráktérítőnél

Vadász Zsolt a nem kevésbé legendás Robur-csapat egyik tagjának a társaságában a Ráktérítőnél

Ezekkel karöltve, s a fogyasztói társadalommal egy kicsit szembemenve annak a bebizonyítására törekszik, hogy régebbi technológiájú gépekkel, kevés energia és nyersanyag felhasználásával, mind kevesebb környezeti ártalommal és persze befektetéssel is el lehet jutni bárhova. Lényegében 2013-ban ennek jegyében merült fel bennük a Trabant-expedíció ötlete is. Természetesen a beszélgetésünk elején arra voltunk kíváncsiak, hogy a keletnémet autógyártásnak az inkább szidott, mintsem becézett „remekművét”, Kelet-Európa jobb sorsra érdemes népautóját miképpen is lehetséges közös nevezőre hozni a környezettudatossággal. Zsolt elmondta, hogy természetesen nem a kezdeti kétütemű változatot, hanem az utolsó szériás, kilencvenes évek elején gyártott négyütemű Volkswagen motorokkal szerelt Trabantokat használja, s ezekkel járta be először keresztül-kasul Európát, hogy néhány évvel ezelőtt teljesítse az évente megrendezésre kerülő Budapest–Bamako Rally 8800 kilométeres távját is, azzal az „apró” különbséggel, hogy amíg a legtöbb résztvevő Mali fővárosába érve otthagyta a járgányát, Zsolt egy, abban az évben induló zentai társasággal együtt haza is kocsikázott a járművel.

Az afrikai kalandot a rend kedvéért egy sarkifény-vadászat is megelőzte, amikor is az északi sarkköre utaztak el a kicsi kocsival. Ezt az utat persze téli időszakban tették meg, olykor mínusz 30 fokos hidegben, nem egyszer a vadon kellős közepén éjszakázva, ecsetelte Zsolt, mert az Aurora Borealis szépségének megcsodálásához és lefényképezéséhez el kell hagyni a városok fényszennyeződését.

Zsolt beszélt arról is, hogy mivel a Trabantot nem éppen sarkköri területekre, illetve az afrikai utakra tervezték, így az előzetes felkészítés is hónapokig tartott, s az utak során pedig nem egyszer saját maguknak kellett megszerelni az időközben felmerült meghibásodásokat.

A magyarországi „Ezeréves Sólyom” ( Millenium Falcon) valahol Afrikában, az Atlanti Óceán partján

A magyarországi „Ezeréves Sólyom” ( Millenium Falcon) valahol Afrikában, az Atlanti Óceán partján

– Az előadásaimban a fiatalokat is arra szeretném sarkallni, hogy utazásaik során felmerült problémák orvoslásához nem kell feltétlenül magukkal hurcolniuk a legkorszerűbb digitális kütyüket, s amennyiben netán valahol gumidefekt ér minket, nem biztos, hogy azonnal a mobiltelefonunk után kell kapnunk. Sokkal célszerűbb, ha előtte megnézzük, hogy van-e pótkerék a csomagtartóban – magyarázta.

– Ez persze nem azt jelenti, hogy a fejlődés ellen ágálok – jegyezte meg rögtön a fiatalember, s hozzáfűzte, hogy természetesen ő is alkalmazza a modern technológia vívmányait, s nem szextánst és iránytűt használ a navigáláshoz, hanem ő is használ strapabíró katonai laptopot és GPS rendszereket, de véleménye szerint a mai fiatalok nevelése terén előtérbe kellene helyezni az emberi kapcsolatokat és a kreativitást.

Zsolt csapata egyébként 2015-ben és 2016-ban is elnyerte a legkisebb költségvetésű csapatnak járó különdíjat, ami többek között azzal járt, hogy példának okán az éjszakai elszállásolást is ennek jegyében igyekeztek megoldani, s útitársával minden további nélkül a sivatag kellős közepén, a hátizsákjaikat a Trabant kerekeinek támasztva, egy kihúzott polifoamon hálózsákban bivakoltak.

–  Aztán reggelente lábbelinkből kirámoltuk a nem odavaló élőlényeket, amelyektől meg akartunk szabadulni és ennyi – mesélte.

A magyarországi csapat járgánya egyébként, akármerre is jártak, mindenhol óriási feltűnést keltett.

Olaszországban megtörtént velük, hogy az autópályán melléjük hajtottak, s az olasz autóvezetők önmagukat és másokat veszélyeztetve fotózni kezdték a Trabantjukat, de az afrikai kontinensen is csodájára jártak a személygépkocsinak, s a rendőrök közül legtöbben azért állították le őket, hogy egy fotó erejéig a kocsi mellé állhassanak.

– Nem azt a fehér embert látták bennünk, aki pénzt hoz és megfejhető, hanem egyfajta, nem normális csodabogárnak tartottak minket, akik egy ilyen autóval elmerészkedtek ide – ecsetelte Zsolt, s hozzáfűzte, hogy egészen addig, amíg visszhangja van az expedícióinak, s akadnak támogatóik is, nem szándékozik lemondani az autóiról.

S, hogy miképpen is éljük meg Afrikát?

Amennyiben jól szeretnék érezni magukat a fekete kontinensen és új dolgokat szeretnének megismerni, azok mindenképpen hagyják itthon az európai gondolkodásmódjukat, családjuk gondjait, a főnök nyűgét, illetve a haldokló vállalkozásét is, mert csak így járhatják meg Afrikát minden különösebb probléma nélkül, üzeni a tapasztalat utazó.

– Ez egy teljesen más közeg, s nem szabad azt játszanunk, hogy mi egy fejlettebb világból érkeztünk és mi vagyunk a nagy fehér emberek – magyarázta, s elmondta, hogy amennyiben nagypénzű turistaként viselkedünk, akkor természetesen úgy megfejnek, ahogyan meg is érdemeljük azt. Ezzel szemben, amennyiben akár humorosra vesszük a figurát, akkor különösebb gond nélkül ebbe a közegbe is könnyedén beilleszkedünk.

– Ha már belekeveredtünk egy konfliktushelyzetbe, nagyon nehéz lesz kievickélni belőle – ecsetelte Zsolt, s hozzátette, hogy ezek után lényegtelen, hogy az egész a saját bőmellényűségünk, vagy pedig a helybéliek pénzéhsége miatt történt.

Beszélgetőtársunk mesélt arról is, hogy a Budapest–Bamako futamnak is van humanitárius jellege, de szerinte helytelen az, hogy minden humanitárius karaván készterméket visz Afrikába.

A magyarországi fiatalember szerint, amennyiben példának okán  pillepalackos ivóvizet viszünk, az afrikaiak elfelejtenek kutat ásni, s megfeledkeznek őseik azon módszereiről is, amivel a vizet tisztították.

Ezért ő legszívesebben kutat fúratna az ott élőknek, s napelemeket is vinne magával, mivel annak ellenére, hogy ott is sokaknak van mobiltelefonja, ezek feltöltését sok helyen mégsem tudják megoldani.

– Ne halat, hanem hálót adj az éhezőnek – idézett ennek kapcsán, egyfajta végszóként, beszélgetőtársunk egy bölcsességet.

Vadász Zsolt egyébként a következő Budapest–Bamako futamon is részt szándékozik venni Trabantjával, s mint ahogyan elmondta, ennek a futamnak lesznek zentai résztvevői is, 2020-as évre pedig körvonalazódik egy Japánba történő utazás ötlete is – mesélte.

A Trabant-expedícióról, illetve a Geonauta Társaságról a www.geonauta.hu és a www.trabant-expedicio.hu olvashatunk bővebben: 


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége