2024. április 25., csütörtök
IN MEMORIAM

Kovács Gyula – Gyufi

(1954–2017)

Tragikus hirtelenséggel elhunyt a zentai sport egyik ismert alakja, Kovács Gyula – Gyufi. Játékos korában a Kristal focicsapatának egyik felejthetetlen figurája volt, az utóbbi 18 évben pedig masszőrként szolgálta hűségesen a Zenta csapatát, ahol kivétel nélkül mindenki szerette. Gyufit azonban legtöbben a zentai sport legnagyobb szerelmeseként, szurkolójaként ismerték, mert nem volt olyan sportág, olyan mérkőzés, amelyre ne a Zenta zászlajával érkezett volna, s teljesen hidegen hagyta, ki is jött vendégjátékra, Gyufi mindig győzelemre buzdította a zentai csapatokat, sportolókat.

2003-ban a Zenta női asztaliteniszcsapata 30 év után ismét országos bajnoki címet szerzett. Ez a következő évben feljogosította arra, hogy szerencsét próbáljon a nemzetközi porondon is, és a Bajnokok Ligájában ugyan ki másra szaladtak rá, mint a nyolcszoros német és háromszoros BL-győztes Langweidre, amelyet a legendás Bátorfi Csilla vezetett. Zenta természetesen pingponglázban égett abban az időben, s mindez külön tüzelte Gyufit is, aki nem azért érkezett síppal-dobbal a piciny zentai terembe, hogy a Bátorfi, Nemes, Schreiner, Steff, Lin, Bakula összetételű csapat nagyszerű húzásait csodálja, hanem mélyen hitt abban, hogy a Polyák, Barlog, Tőke, Recskó, Crnkovity és Fehér nevével fémjelzett gárda megveri a németeket. Már a bemelegítésnél bent ült, és lobogtatta a zentai zászlót, amikor Bátorfi egy labdája a ringen kívülre szállt, s pont Gyufi ölébe pottyant. Gyufi visszadobta neki, Csilla pedig mosolyogva biccentett felé, megköszönve a játékszert. „Mit nevetsz, b..zd meg, ki fogtok kapni!” – rontott Gyufi a kilencszeres Európa-bajnok játékosra, aki annyira meglepődött, hogy visszahőkölt az asztalhoz, és egészen zavart képpel folytatta tovább a bemelegítést. A már összegyűlt zentaiak természetesen dőltek a röhögéstől, s ezek után teljesen mindegy volt, milyen lesz az eredmény a Langweid ellen, mert több mint tíz év után arra már senki nem emlékszik, de a beszólásra igen.

Hát, pontosan ilyen volt Gyufi. Egy kicsit naiv, de a végsőkig szerethető. Reméljük, hogy égi csapatára is rátalál, s akkor bőven lesz szurkolás a mennyben is!