2024. március 28., csütörtök

Szeretet nélkül Élet-e az élet?

Henrik Ibsen: Ha mi holtak feltámadunk – három színház koprodukciójának közös bemutatója a Zentai Magyar Kamaraszínház kamaratermének átadásán

Igazi csemegével lepte meg közönségét a Zentai Magyar Kamaraszínház kamaratermének átadásán: Ibsen Ha mi holtak feltámadunk című „drámai epilógusával”, mely a Soproni Petőfi Színház, a budapesti Nemzeti Színház és a Zentai Magyar Kamaraszínház koprodukciójában készült, Pataki András rendezésében és Szilágyi Tibor főszereplésével. A további szerepekben Szőcs Erikát, Molnár Anikót, Szélyes Ferencet, Wischer Johannt, Varga Fekete Kingát és Major Zsoltot láthattuk. Az élőben játszott zenéért Varga Gábor volt a felelős.

Arnold Rubek professzor, a híres szobrász a világot bejárván hosszú évek után tér vissza Norvégiába Majával, a feleségével, akivel most egy fürdőben pihennek. Csak nemrég érkeztek, de Rubek máris unja magát – inkább a partokat járná be hajón –, de unja már a még csak öt éve nőül vett asszonyt is, unja a világhírt, unja tán az életét is. Egyetlen dolog lelkesíti: Irene. A nő, aki valaha egyetlen modellje és múzsája volt, és akinek a világhírt hozó, a feltámadás napját megformázó szobrot – „közös gyermeküket” – is köszönheti. A nő, aki egy napon váratlanul elhagyta őt, s nyomtalanul eltűnt az életéből. Irene most ugyanolyan váratlanul feltűnik ugyanabban a fürdőben. Innen kezdve a szobrász örömmel hagyja nejét Ulfhejm földbirtokossal, a rettenthetetlen medvevadásszal flörtölni, és minden figyelmét a Múzsára fordítja…

Igyekszem visszafogni szuperlatívuszaimat – nem könnyű feladat.

Pedig, ha jobban belegondolunk, nem sok mesélni való van az előadásról. Minimális fényjáték, még minimalistább díszlet – értsd: néhány szék és pódium –, hétköznapi kosztümök. A szereplők alig mozdulnak. Mielőtt egyáltalán megszólalnának, keveslem is mindezt. A remekül, de visszafogottan játszott színházi muzsikát hallgatom. …majd beszélni kezdenek; s innen kezdve sok is lenne már több díszlet, kosztüm, fény, mozgás. A zene beleolvad, elindul a zord líra mélyen átélt interpretálása, és megelevenedik egy Világ: fjordokkal, erdőkkel és hegycsúcsokkal, szenvedéssel és szenvedéllyel, a művész- és emberlét fájdalmával, a szeretetnélküliséggel, a feltámadás lehetőségének kétségével, a világba és teremtésbe vetett hit megingásával. Mintha csak olvasnám, és határtalan fantáziám vetítené elém a képeket, érzéseket és érzelmeket. Pedig nem olvasok: remek színészek ajkán elevenednek meg a drámaíró-óriás zord lírai sorai. Amikor felhangzik a taps, hitetlenkedve nézek az órámra: nem telhetett el több mint egy óra! Az időn kívül jártunk, bizony. Ibsen halhatatlan elméjének és szívének ösvényein. (Utána kitántorogsz a színházból, költészettől kótyagosan, kedveseddel leroskadtok a legelső padra, rágyújtatok egy szál cigarettára, és percekig hallgattok… „szó bennszakad”.)

…magát a drámát lenne kedvem kivesézni elsősorban: Milyen a művészlét belülről? (Mert önvallomás ez a szerző részéről, kétség nem férhet hozzá.) Hogyan viszonyul az alkotó múzsáihoz? Hogyan a családtagjaihoz? Nem csupán a műveibe szerelmes-e igazán, nem csak őket tartja-e igazi gyermekeinek, az alkotáson kívül köti-e bármi egyéb e földi léthez? Ezen túl létezik-e „cselekvő szeretet”? Jézus óta tudni véljük, hogy létezik; de megvalósítható-e a „nem-teljesen-szent” emberfia számára? És szeretet nélkül Élet-e az élet? Avagy holtnak érezzük magunkat hiányában, s ha majd egyszer elérjük, az lesz valójában a feltámadás? Nagy, mondhatni óriás kérdések – és a távoli észak írói, zenészei, filmesei etc. mintha mindannyiunknál jobban éreznék megválaszolásuk égető szükségességét. (Bár ne feledjük az öreg Tolsztoj kétségeit se élete alkonyán, amikor rádöbbent: egy életen át a szeretetet hirdette, aztán rádöbbent, „gyakorlatban” sohasem szeretett igazán.) A drámát elemezném oldalakon át – de hát nem ez a feladatom. Az előadásról mesélni pedig igen nehéz. Szilágyi Tiborral az élen a színészek rendkívül hűen közvetítik ezt a csodálatos szöveget. Az előadást látni kell.

És ezt a közönség megteheti még ma este, illetve e hó 26. és 29. között mindennap.