A Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Könyvtár átriumában a hét elején nyílt meg Miklós Péter történész, címzetes főiskolai tanár, a hódmezővásárhelyi Emlékpont intézményvezetőjének A szabadság pillanatai, Egyéni és közösségi cselekvésformák 1956-ban című tablókiállítása. Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején szerepet vállaló személyek tevékenységét bemutató, tizenhét tablót felvonultató anyag bemutatja a mai szegedi egyetemisták akkori, a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségét (MEFESZ) megalakító elődjeinek az általuk fontosnak tartott értékek mellett való kiállását is.
A megnyitót követően bemutatták Miklós Péter „Részt vettem a szabadságharc megmozdulásaiban” Putnik Tivadar (1929–1998) című kötetét is, amely az 1956-os forradalom és szabadságharc egyik fontos, ugyanakkor kevéssé ismert szereplőjéről, Putnik Tivadarról szól, akinek életútja később szorosan kötődik majd Vajdasághoz is.
Az újszentiváni születésű Putnik a szegedi egyetem bölcsészkarának hallgatójaként vett részt az első ötvenhatos forradalmi szervezet, a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége (MEFESZ) megalakulásában. Sőt, a szövetség 1956. október 16-ai szegedi nagygyűlésén elsőként fogalmazott meg politikai követeléseket: többek között a megszálló szovjet csapatoknak az országból való távozását. Az újszentiváni fiatalember neve nem lelhető fel a korabeli egyetemi dokumentumokban – amelyek csak töredékét tartalmazzák a beiratkozott fiataloknak –, s hogy tevékenységére, sorsára mégis fény derülhetett, abban családja volt a szerző segítségére. Putnik Tivadar végül – épp a MEFESZ-ben vállalt szerepe miatt – 1957 tavaszán a zöldhatáron át Jugoszláviába szökött.
A Csongrád megyei rendőri és állambiztonsági szervek 1959-ben elkészítették összefoglaló jelentésüket az ötvenhatos – akkori szóhasználat szerint „ellenforradalmi” eseményekről. Ebben olvasható, hogy „Putnik Tivadar harmadéves bölcsészhallgató kezdeményezője volt a szegedi MEFESZ alakuló gyűlésén előterjesztett ellenforradalmi követeléseknek. Az ellenforradalom időszakában aktív lázító tevékenységet fejtett ki az egyetemen, biztatott a szovjetek elleni ellenállásra. Beszélt arról, hogy neki diplomáciai összeköttetései vannak Jugoszláviával. Az ellenforradalom leverése után Jugoszláviába távozott.”
Putnik egész családjával együtt 1957. március 9-én hagyta el Magyarországot. Édesapjával, feleségével és gyermekeivel együtt kocsira pakoltak Újszentivánon és krumplivetés örve alatt megközelítették az államhatárt, majd azt átlépve elhagyták az országot. Jugoszláviában Putnik Tivadar Horgoson, majd Óbecsén telepedett le, és felvette a Teodor személynevet. Feleségétől az 1960-as évek közepén elvált, aki később három gyermekükkel együtt visszaköltözött Magyarországra. Putnik – aki sokáig az újvidéki Fórum Könyvkiadó terjesztőjeként dolgozott – később újranősült, feleségül vette Arankát, akivel haláláig együtt élt. Újszentiváni rokonait, valamint Magyarországon élő gyermekeit a hatvanas évektől kezdve gyakorta látogatta. Putnik Tivadar megélte a közép- és kelet-európai diktatúrák bukását. Családi vagyonuk elvétele és az őt ért sérelmek miatt a kilencvenes évek elején a magyar államtól százezer forint értékű kárpótlást kapott. 1998. június 4-én hunyt el, hatvankilenc éves korában. A kommunista Magyarország állambiztonsági szervei 1957 és 1973 között rendszeresen gyűjtöttek információkat Putnik Tivadarról. Ezeket a dokumentumokat jelenleg a budapesti Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában őrzik, olvasható Miklós Péter könyvében.
