A magyar szabadságharc lengyel emlékezete

Mák Ferenc

2017. október 19., 15:08

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Az útikönyvek – nem kis meglepetésemre – a reneszánsz gyöngyszemének nevezik Tarnów városát, holott a művészettörténeti sztereotípia szerint az élet szépségének imádatára, kincseinek és adományainak élvezetére alapozó bölcselet nyomán született építészeti és művészeti remeklések nem terjednek túl a Kárpátok karéján. Igaz, egy másik útikönyv szerint Tarnównál, Dél-Lengyelország e nemes ékkövénél a Szent-Mihály heggyel kezdődik a Kárpátok hegyvonulata, és zárja körül a magyarság ősi szálláshelyét. Mindenesetre a legmagyarabbnak tartott lengyel város bőségesen szórja csodáit az utazó elé. Székesegyháza egyik remeke a reneszánsz építészetnek, a szentélyében található Madonna-szobor pedig egyike a legszebb reneszánsz női alakoknak Európában. Óvárosa fegyelmezetten zárt utcáinak lakóházai az egykori gazdag kereskedők kellően pallérozott ízléséről árulkodnak, a városháza monumentális épülete pedig Firenze valamelyik főterén is méltóságot sugározna. Tarnów városa összességében is maga az emberi élet csodája. Mint ahogyan a lengyel nép is az évszázadok során megalkotta a maga csodálatosan szép, fegyelmezett és magabiztos valóságát. Ahogyan szerte Galíciában a tarnówi, a przemysli, vagy limanovkai ember estefelé hazamenet közben a megszokott templomában a jól végzett munka örömére hálát ad teremtőjének, az mindennél ékesebben árulkodik a lengyel nép lelkületéről.

Dél-Lengyelországban különösen szép pasztell színei vannak az ősznek: a hihetetlennek tűnő tágasságban semmi sem elnagyolt, semmi sem pazarló, semmi sem szertelen, a táj minden kis domborulatában az örökkévalóság részlete rejlik. Mintha a mennyboltozat alatt mindig ünnepet ülnének, amelyet halk csembalózene kísér. Pedig Bem apó városában akár harci kürtszó is köszönthetné az embert – emlékeztetve őt arra a nagy háborúra, amelynek egyik hőse éppen Tarnów városának nagy szülöttje volt. Bem tábornok az 1848–1849-es magyar forradalom és szabadságharc egyik legendás alakja a vesztes háború után Törökországba menekült, s Aleppóban halt meg 1850. december 10-én. Hamvait 1929-ben szállították haza, mauzóleuma ma ott lebeg ég és föld között a város egyik parkjában, szobra pedig ott áll a város egyik templomának árnyékában, nem messze a Petőfi-emlékműtől, ahová viszont a Sepsiszentgyörgy városa által adományozott székelykapun át vezet az út. Tarnów belvárosának ebben a szegletében tapinthatóan jelen van a magyar történelem. Ezzel azonban korántsem ért véget a meglepetések sora.

Kedves vendéglátónk a vasútállomás csodálatosan felújított épületéhez vezeti az Országos Széchényi Könyvtár kiránduló csapatát, ahol annak hatalmas várótermében elsőként tekinthetjük meg a még meg sem nyitott kiállítást, amelyen a lengyel Jan Styka által Vágó Pál és Spányi Béla közreműködésével festett, egykor monumentális Erdélyi Körkép megmaradt részletei láthatók. A Feszty Árpád A magyarok bejövetele című művéhez fogható műremeket a szabadságharc 50. évfordulóján, 1898 márciusában mutatták be a magyar fővárosban, hogy azután valami végzetes tévedések hosszú sorozatának következtében 1907 után feldarabolt részleteiben merüljön a feledésbe. A lelkiismeretes lengyel muzeológusok és művészettörténészek évtizedes munkájának köszönhetően ma 36 részlete ismert, de nem múlik el esztendő, hogy valahol a múzeumok mélyén újabb elemére ne bukkannának. Az Erdélyi Körkép a Bem József vezette honvédsereg 1849. március 11-én Nagyszebenért vívott háborújának eseményeit ábrázolja hatalmas, 120×15 méteres felületen, részleteiben némileg eszményítve a hősies küzdelmet. A körkép középpontjában Petőfi Sándor lovas alakja látható, amint lelkesen üdvözli az éppen megérkező Bem tábornokot, holott a költő nem is volt jelen a nevezetes ütközetben. A közönség azonban fél évszázad múltán így akart emlékezni a dicsőséges ütközetre, Budapesten a korabeli plakátok Bem–Petőfi címmel hirdették az eseményt, hozzátéve: Körkép az 1848–49-iki szabadságharczból. A két fő alakról sokszorosított, színes levelezőlapok is készültek, melyek a millennium éveiben országszerte igen kedveltek voltak. Lovon vágtató huszárok, sebesült honvédek, fegyverszállító ökrös fogatok, székely zenészek csoportja látható a kiállított képeken, háttérben a márciusban még hótakaró fedte hegycsúcsokkal – mára ennyi maradt a hatalmas Erdélyi Körképből. És megmaradt az a sejtelmes csoda, amely Bem József és Petőfi Sándor alakját a lengyel és a magyar történelmi emlékezetben belengi; ma is építi és őrzi. Október 6-án ezt is érdemes számba venni.

Lengyelországi utam során meggyőződhettem róla: a lengyel nép mélységes szeretettel zárta szívébe történelmével együtt az egész magyar népet. Mint ahogyan az is követendő példaként szolgál, ahogyan a lengyel nép a saját múltját és az általa teremtett értékeket őrzi és becsüli.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége