Nemes Fekete Edit kerámiaművész az Arany János-év tiszteletére Arany-balladákat illusztrált kollázsban és agyagban egyaránt. A kollázsokból az agyagmunkák a Hódmezővásárhelyi Nemzetközi Kerámia Központban készültek el a Vásárhelyi Kerámia Szimpóziumon. Október 25-én ezeket az Arany-illusztrációkat Makón a József Attila Városi Könyvtár és Múzeum olvasótermében, és Szabadkán, a Városi Könyvtárban egyaránt kiállítják. Erről kérdeztük Nemes Fekete Editet.
– A Nemzetközi Kerámia Szimpózium meghívására tartózkodtam Hódmezővásárhelyen. A korábbi 20 kerámiámat, kiegészítve 5 berámázott kollázs-illusztrációval, egy külön teremben állították ki. Egyébként a vajdasági kerámiát rajtam kívül Budžarov Ágnes, Budžarov Maja, Holló Borbála és Mihályfi Marika alkotásai képviselték. Mások mellett mi is részesei voltunk a Közös nyelvünk – közös kultúránk elnevezésű programnak, amelynek meghívottjai jeles, díjazott keramikusok voltak, a 20 éves jubileum tiszteletére. A felújított alkotóházban a körülmények számomra mindig megfelelőek az ott-tartózkodásra és az alkotásra is. Ez alkalommal csak kerámia-domborműveket készítettem a már kész kollázsok alapján – mesélte Nemes Fekete Edit.
A művésznőt kérdeztük a további kiállításokról is.
– Az Arany János ihlette alkotásokból egyidejűen két helyen lesz kiállításom: Makón és Szabadkán, ezért kétfelé kellett osztanom az anyagot. A makói művésztelepre, amely a határon túli alkotók művésztelepe volt, 15 évig rendszeresen jártam, és most tíz év szünet után térek vissza ezzel a kiállítással. A kiállítást egybekapcsolják a balladamondó verseny eredményhirdetésével, valamint a gyűjteményben ott maradt kerámiáim is ki lesznek állítva. A kiállítási anyag második része pedig a Szabadkai Városi Könyvtárban lesz bemutatva, az Életjel Csáth Géza Művészetbaráti Körének Arany János-gálaműsorán, amelyet a nagy költőnk halálának évfordulója alkalmából rendeznek meg – tudhattuk meg Nemes Fekete Edittől.
A keramikust kérdeztük arról is, hogy miben más ugyanazokat a témákat más technikákkal kidolgozni.
– Bár én keramikus vagyok, rajzolni is nagyon szeretek, és ezzel is sokat foglalkoztam. Amikor elkészítek egy vázlatot, akkor már abból minden technikával tudok dolgozni. A lényeg, hogy kifejezzem, amit közölni akarok. E célból felhasználom az egész képzőművészeti szótáramat, amely tartalmazza azokat a jeleket, szimbólumokat, amelyek a közös, elfogadott tudásunkra – tudatos és tudat alatti tudásra – épülnek, mint ahogyan az egész kultúránk is. Vannak olyan jelek és szimbólumok, amelyek az embereknél már akarva-akaratlanul beépültek. Arany Jánost Bartókhoz kötöm, őt már feldolgoztam, az ő kompozícióival, gyűjtésével is foglalkoztam, és itt találtam közös vonásokat Arany János balladáival, a népi kultúra, hagyomány, hiedelem terén, ezek kötődnek, és ezek olyan örök dolgok, amikre fel kell hívni az emberek figyelmét. Összpontosítani kell rájuk és emlékezni/emlékeztetni kell az értékeinkre. Részemről ez egy értékmegőrző, emlékmegőrző folyamat, ami újat is mond, a mai nyelven elbeszélt, saját szótárammal elmesélt képek, kerámiák, kollázsok ezek.
