2024. március 28., csütörtök
AJVÁR-BAJVÍVÓ

Magyarkanizsaiak az országos bajnokok

Magyarkanizsaiak az országos bajnokok

A szerbiai Ajvár-bajvívó karaván döntőjét október 14-én tartották Sokobanján, ahol harminc csapat vetélkedett abban, ki tudja a legjobb ajvárt elkészíteni.

Hárman a négyesből: Lončar Milka, Čobanov Biserka és Tojagana Mira (Puskás Károly felvétele)

Hárman a négyesből: Lončar Milka, Čobanov Biserka és Tojagana Mira (Puskás Károly felvétele)

Az ezt megelőző elődöntőkben Magyarkanizsa községben Velebiten sültek a paprikák, majd rotyogtak a paprikapépek, ahonnan a Frau Gabriella nevű csapat került ki győztesen, és ők képviselték a községet a döntőben, ahol el is dőlt, kinek a főztje érdemli ki a 2017-es év országos ajvárbajnoka címet. A négytagú, hölgyekből álló társaság tagjai szerénységükről adtak tanúbizonyságot, mert mint elmondták, nem is számítottak rá, hogy a sok versenyző között ők is labdába rúghatnak. Arra meg főleg nem, hogy az a labda – vagy nevezzük ajvárnak – ilyen magasra repülhet, sőt szárnyalhat, egészen az első helyig, ugyanis elhozták az ajvárbajnoki címet.

A paprikás hangulat ide vagy oda, a hölgyek – név szerint Lončar Milka, Bagi Gizella, Tojagana Mira és a csapatkapitány, Čobanov Biserka – már két éve együtt készítik az ízletes, vidékünkön oly közkedvelt krémet paprikából, ám hangulatukat illetően korántsem paprikásan, hanem mosolyogva, precízen és jókedvvel, gondos odafigyeléssel, aminek meg is lett az eredménye.

Az első próbálkozásuk a tavalyi megmérettetésen volt, akkor a községi döntőről harmadik hellyel tértek haza, idén pedig meg sem álltak a csúcsig. De hogy hogyan is készül az a díjnyertes étek, amelyet ezek szerint a magyarkanizsaiak tudnak legjobban készíteni, meg is osztják lapunk olvasóival. Biserka, egyáltalán nem rejtve véka alá a titkosnak csöppet sem nevezhető receptet, lépésről lépésre elmondta, hogyan készül a mestermű:

– Mindent az édesanyámtól tanultak alapján készítek otthon, most már gyakorló háziasszonyként is. A hagyományokhoz hű maradtam az ajvárkészítésben is, ugyanígy jártunk el a főzőversenyben is a csapattársaimmal együtt. Nincs benne semmi ördöngösség, viszont sok mindenre oda kell figyelni, körültekintőnek és alaposnak kell lenni, de mint mindenhol, itt is a legfontosabb összetevő a szeretet. A folyamatra és az arányokra kíváncsiaknak elmondom, dekára sosem mértünk semmit, de elmesélhetem, Sokobanján és Velebiten is a következőképpen készült a paprikapépünk: huszonöt kiló paprikát kaptunk a verseny alkalmával. Ezt felhasználva szakácskodtunk. Fél liter olajat felmelegítettem, erre került a darált paprika (természetesen előtte a paprikát szépen megsütöttük, eltávolítottuk az esetlegesen a kelleténél sültebb részeket, illetve a héját, továbbá arra is ügyeltünk, hogy egy mag se maradjon benne), mindezt addig főztük tovább, míg teljesen ki nem forrta magából a vizet. Ezután sóztuk, kevertük, a sózás ízlés szerint történik. Ezután került rá egy kanálnyi cukor. De folyamatosan kóstolgatni is kell. A legvégén egy icipici erős pirospaprika kerül bele, végezetül három-négy gerezd fokhagyma és egy kanál ecet került az ajvárunkba.

Az általuk készített, díjnyertes ételt forgalmazni is fogják a szervezők, remélhetően mielőbb a boltok polcaira kerül majd, ahol Frau Gabriella ajvárját kell keresni, ha a legjobbat akarják fogyasztani! Mindezért a csapatot egy tűzhellyel, 25 ezer dinárral és annyi ajvárral jutalmazták a serleg mellett, ahány kilót a csapatkapitány nyomott. De külön dicséretet érdemelt ki Magyarkanizsa község és Velebit település, illetve az odaadó szervezők, akik minden évben különös figyelemmel és sok befektetett munkával dolgoznak azon, hogy ezen a környéken is meghonosodjon az Ajvár-bajvívó verseny, mintegy hagyományt teremtve az észak-bácskai vidéken, ahol, mint a mostani verseny is bizonyítja, a legjobb ajvárt tudják főzni!