Pelyach István, a Szegedi Tudományegyetem Modern Kori Magyar Történeti Tanszékének tudományos főmunkatársa és Tomik Nimród topolyai történész tartott előadást az 1867-es kiegyezés témájáról.
Nemzetünk sorsának alakulása szempontjából kiemelkedően jelentős eseménynek tekinthető a kiegyezés. A 150 évvel ezelőtti eseményekre és annak előzményeire próbáltak az előadók rávilágítani. Tomik Nimród elmondta, hogy Deák Ferenc államférfi a 19. századi magyar politikai gondolkodás egyik legjelentősebb alakja. Már korábban a „haza bölcse” elnevezéssel illették. Még gyermekkorában kitűnt éles elméjével, kiváló képességeivel. Tomik Nimród a Vajdasági Magyar Helytörténeti Társaság elnökeként a szervezet rövid történetét is ismertette, emlékeztetve rá, hogy Pelyach tanár úr 12 évvel ezelőtt tartott először nagy érdeklődéssel övezett történelmi témájú előadást Topolyán. Pelyach István 1867 – Engedtünk-e ’48-ból? címmel tartotta meg előadását. Azt boncolgatta, hogy a 48-as eszmék feladásáról volt-e szó, vagy egy reális alapokon nyugvó kompromisszumról. A kiegyezést követően ugyanis korábban soha nem tapasztalt gazdasági fellendülés vette kezdetét. Így ez azt is üzenheti a mának, hogy kompromisszumokat mindig kötni kell. Fel kell azonban ismerni, hogy ennek mikor van itt az ideje, és mindig kell bizonyos elvekhez ragaszkodni. A kiegyezést követően volt olyan év, amikor 2000 kilométernyi vasúthálózat épült, ezt azóta sem sikerült megismételni. Pelyach tanár úr emlékeztetett rá, hogy Kossuth és az emigrációban élők többsége szerint a szabadságharcot nem leverték, hanem elárulták. Görgeyt tartották árulónak, aki az aradi vértanúkkal ellentétben életben maradhatott. Kossuth 1867-ben a kiegyezésre reagálva híres Cassandra-levelében arra hívja fel Deák figyelmét, hogy a kiegyezés politikai zsákutca, mert azt eredményezheti, hogy a nemzet föladja évszázados igényét a független államiság megteremtésére. Az 1870-es években a dualizmust elfogadó, annak előnyeit élvező magyar társadalom Kossuthot mint a nemzet lelkiismeretét, leghatékonyabb politikusát tisztelte. A Vajdasági Magyar Helytörténeti Társaság és Topolya Község Múzeumának közös szervezésében megtartott előadás iránt rendkívül nagy volt az érdeklődés, a szervezőknek pótszékeket kellett beállítaniuk.
