Természetes anyagokból készült, kézzel varrt rongybaba-kiállítás nyílt a szenttamási kultúrotthon galériájában. A kiállítók: Radmila Alargić, nyugdíjas középiskolai matematika szakos tanár és Mirjana Jablan okleveles jogász. A kiállítás megnyitóján elhangzott, hogy mindketten szabadidős tevékenységként űzik a rongybabák és kötött babák készítését, emellett más kézimunkát is csinálnak.
Mirjana Jablan (Paraczky László felvétele)
Radmila Alargić (Paraczky László felvétele)
Tanyasi lányok (Paraczky László felvétele)
(Paraczky László felvétele)
Népviseletbe öltöztetett rongybabák (Paraczky László felvétele)
Radmila Alargić lapunknak elmondta, tulajdonképpen kétféle baba és játék látható a kiállításon, az egyik rongyból készült, a másik kötött anyagból. Emellett apróbb játékok, állatfigurák is vannak, ezek amigurumi technikával készültek, így nem mindennapi látványról van szó.
– A kiállítás tulajdonképpen divatbemutató, hiszen a babákat naponta átöltöztetjük, ünneplő- és hétköznapi ruhákat adunk rájuk, ezt pedig az asztalokon lévő dekoráció is kíséri, vagyis más-más körülmények, díszlet között állítjuk fel a kiállítást. Sajnos csak három nap áll a rendelkezésünkre, de reméljük, sokan eljönnek megnézni, főleg a fiatalabb korosztályból. Jómagam csak kötött és horgolt anyagból készült babákat hoztam. A kisebb méretű állatok esetében a falusi udvart próbáljuk bemutatni, illetve egy másik asztalon a teljes „varroda” anyaga látható. Itt az érdeklődők megtekinthetik, sőt, ki is próbálhatják, hogyan kell kötni, horgolni és milyen módon készül egy-egy baba. Kiemelném, hogy nagy hangsúlyt fektettünk a különböző viseletre, ezért külön asztalra kerültek. Persze nem eredeti nagyságban, de azért nagyon odafigyeltünk, hogy az eredeti viselet kicsinyített mása legyen minden egyes darab. A legfontosabb pedig, hogy a kiállított darabok mind egyediek, semmiből sincs kettő.
Elmondta még, hogy régóta, pontosabban, hétéves korától foglalkozik a különböző babák készítésével, és már akkor kiállította őket a szülőházuk előtt a padon. Hatodik osztályos volt, amikor megvarrta magának az első szoknyát az akkori divat szerint. Egyetemista korában pedig már szinte nem volt olyan technika – kötés, varrás, horgolás... –, amit nem próbált ki és tanult meg. Akkor sem hagyta abba, amikor matematikát kezdett tanítani. Igazából nyugdíjas volt, amikor elkezdett komolyabban foglalkozni a babákkal, és akkor sajátította el az amigurumi technikát is.
Mirjana Jablan okleveles jogászként dolgozott, elmondta, két évvel ezelőtt, amikor nyugdíjba vonult, hirtelen időmilliomos lett, és akkor kezdte a rongybabák készítését. Először csak unaloműzésből, később pedig kedvtelésből. – Már tavaly is volt egy kiállításom. Akkor is, most is, arra törekedtünk Radmila asszonnyal, hogy ne csak kiállításként tekintsenek az egészre, hanem a sorozatban készült babák mesét, történetet alkossanak. Minden egyes baba ugyanis természetes anyagból készült, és valakire emlékeztet, valamilyen hősre, falusi nőre, kislányra, ezzel együtt pedig a múltra, az egykori divatra, népviseletre. Tulajdonképpen a babák által a hagyományok és a népszokások egyvelegét próbáltam kifejezni, és a közönség reagálásából ítélve ez sikerült is.
