Utasi Jenő atya az oromi és a tóthfalusi plébánián teljesít papi szolgálatot már évtizedek óta. Harminchat éve Oromon, negyven éve pedig Tóthfaluban tartja miséit, és segíti az embereket a hit felé vezető útra.
(kép: Puskás Károly)
Ezt meghálálva szerveztek számára a hétvégén meglepetést, mégpedig úgy, hogy egy ünnepi szentmise után átfuvarozták Oromra, ahol egy vacsorát megelőzően mindenki köszönetet mondott neki a kitartó és önzetlen munkájáért.
Jenő atya ennyi év után is a tőle megszokott szerénységgel, de meghatódottan fogadta a gesztust, hogy a helyi közösség és a testvérfalvak, paptársak és a hívők mind-mind miatta gyűltek össze, az ő ünneplésére, hogy kifejezzék tiszteletüket és elismerésüket irányába. Mint mondta, két héttel ezelőtt még nem is tudta, hogy díszmisét szerveznek számára, ami a meglepetés erejével hatott rá.
– Nagyon meglepett és nem az én világom, hogy ilyen rivaldafényben legyek. Viszont jóleső érzés, hogy a közösség így összefogott, és talán a lelkipásztori szolgálatom eredményének tekinthető ez – jegyezte meg.
Az egykor futballistának készülő plébános szerint a papnak a remény emberének kell lenni.
– Ha én feladom a reményt, hogyan kívánhatnám a többi embertől, hogy bizakodjon? – hallottuk tőle.
Éppen a bizakodás az, amire a híveit tanította negyven éven keresztül, töretlenül, ezt hálálták meg neki a két falu lakói, akiket terelgetett a Jóisten felé.
Az ünnepi szentmisén és az azt követő díszvacsorán is kifejezésre jutott a szerénységgel átitatott személyiség iránti tisztelet, amit Utasi Jenő méltán kiérdemelt a két falu közösségétől.
