Ötödik alkalommal tisztelegtek az idén a pacséri citerásokat összefogó és 40 évig vezető néhai Vörös István emléke előtt – a népi hangszer muzsikáját éltetve – a helyi művelődési egyesület tagjai és meghívott magyarországi és vajdasági vendégei a Regionális Oktató Központban. Komáromi Gizella, a Pacsér Művelődési Egyesület elnöke megnyitóbeszédében elmondta, hogy a citera népszerűsítése ma is időszerű feladat.
– Művelődési egyesületünk a közelmúltban Verbászon vett részt egy tartományi szemlén, és ahogy a fellépés előtt próbáltunk, többen is odajöttek hozzánk, hogy milyen hangszeren muzsikálunk. Ami számunkra kézenfekvő, az más nemzetek számára talán nem annyira, és ez is azt bizonyítja, hogy van még mit tennünk a hangszer és a magyar népzene mérhetetlen gazdag tárházának népszerűsítése érdekében. Kodály azt írta, hogy a citera a „szegények hangszere”, mert ha kellett, mindig kéznél volt, akár bálokon, akár családi, illetve egyéb összejöveteleken. A múltra vonatkozóan lehet, hogy igaza volt, de akkor és ma is csak gazdagszik az, aki megtanul citerán játszani – mutatott rá a művelődési egyesület elnök asszonya.
Vörös István, vagy ahogyan a faluban szólították, Pista bácsi gyermekei is részt vettek az esten a családjukkal együtt. Vörös László elmondta, hogy emlékei szerint édesapja 1974-ben, Végel Jánossal együttműködve fogta össze első alkalommal a pacséri citerásokat.
– Édesapámék felkeresték azokat az idős pacsériakat, akik tudtak citerázni. Annyira belemerültek a szervezésbe, hogy nem sokkal később, 1977-ben sor került az első találkozóra – a mai napig népszerű Durindóra – is Pacséron. 2011-ben bekövetkezett haláláig szívvel-lélekkel állt a faluban tevékenykedő citerások élén. A citera tudományát és szeretetét nagyapámtól sajátította el, aki ismerte, és bognárként maga is készítette a hangszert. A citera szeretetét nagyapám hat gyermeke közül édesapám örökölte. Ma is féltve őrizzük azt a legalább 100 éves hangszert, amin elődeink játszottak – tette hozzá Vörös László.
A pacséri Vörös István Nemzetközi Népzenei Találkozón ezúttal kilenc település művelődési központja és egyesülete lépett fel: a házigazdák mellett a muzslyai Petőfi Sándor, a bajsai Testvériség Művelődési Egyesület, a bácskossuthfalvi Ady Endre Művelődési Központ, a bajmoki Dózsa György Magyar Művelődési Központ, a tordai Orgonavirág Hagyományápoló Kézimunkacsoport, a zentagunarasi Gracza János Irodalmi és Színjátszó Kör, valamint Magyarországról a kunbajai és a borotai küldöttség. A rendezvényen közönség elé lépett Zsadányi Bálint, Ónadi Tamás és Lele József citeraszólista, valamint a muzslyai Tiszavirág tánccsoport, illetve első alkalommal a közelmúltban megalakult pacséri gyermek citerazenekar és énekkar. A találkozó előtti napon tanítványai, családtagjai és a művelődési egyesület jelenlegi tagjai megkoszorúzták az egykori zenekarvezető sírját. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Szombathy Zoltán, a helyi közösség elnöke és Nagy Ottó, a végrehajtó bizottság elnöke is. A népzenei találkozó a Bethlen Gábor Alap és a helyi közösség támogatásával jöhetett létre.
