I. felvonás
Nyár. Forróság, barátnők, lazulás, fürdés. Kedves bácsik és nénik sportot űznek belőle, ki teszi fel többször a kérdést:
– Ugye, kislányom, hiányzik az iskola?
– Nem – jön a rövid válasz. A kérdezett pedig már le is lépett, megelőzendő a további faggatózást.
És ezzel le is van tudva egész nyárra a téma. Vagyis mindaddig, amíg újra elő nem hozza valaki. Mert nálunk mindkét iskolás (az egyik Sára, a másik a zembör, aki informatikatanár) kijelentette, hallani sem akar az iskoláról szeptember elsejéig, de azt se bánnák, ha csak a júniusi évzárón kellene megjelenniük.
II. felvonás
Augusztus eleje-közepe, azt sem tudom, hová tettem a gyerektől egy „te úgyis elhagyod, add ide” – felkiáltással elvett tanszerlistát. Még jó, hogy van Facebook-csoportunk… Amikor otthagyok 2-3000 dinárt a papírboltban füzetekre, ceruzákra, enyhe szívszélhűdést érzek. De komolyan. Most mi a manónak ez a sok cucc?! Felét nem használják, a másik felét meg úgyis elhagyják.
A zembör minimalistára vette a figurát, ő semmit nem vett tanévkezdésre. Ez, mondjuk, jól hangzik, ám valójában azt jelenti, elveri másra. Többszörösen.
III. felvonás
Szeptember 1-je. Nagy-nagy lendülettel indultak a suliba a Laluják, szinte már elkezdtem sajnálni őket. Amikor hazaértek, olyannyira le voltak amortizálva, mintha egész nap követ törtek volna. Azt hiszem, kell nekik egy kis idő, míg újra hozzászoknak az iskolához.
Egy valami azért változatlan maradt. A kérdésre, mi volt ma a suliban, kórusban feleltek:
– SEMMI!
IV. felvonás
A második nap már nem is tűnt olyan szörnyűnek. Egész ügyesen belerázódtunk az évközi mindennapokba. A déli harangszó ebéd közben ért bennünket, uzsonna, táska, iskolás ruha csekkolva, fésülködés letudva… Ennél rosszabb napunk ne legyen! Hiszti és kapkodás nélkül indult a leányzó iskolába.
Hű, vállon veregetem magam, flottul megy ez nekem. A nagy suliban, a kicsivel egész délután pótolhatom, amire nem volt időm délelőtt, mehetünk játszani.
Hoppá! Egy dologra nem gondoltam: halványlila dunsztom sincs, mikor jön ki a tanodából a nagy. Négy-öt-hat órája lesz? Vajon lesz utána zongoraóra? Hű, milyen nap is van? Mert, ha nem hétfő, akkor inkább a néptánc az esélyesebb. Vagy az még ezen a héten nincs? Hűha… Lehet, hogy mégsem megyünk mi sehová. Inkább, biztos, ami ziher, maradunk a fenekünkön, hazavárjuk a zembört, legalább nem eszik egyedül.
Jaj, de jó, hogy megint szeptember van!
*Ady Endre után szabadon
