A Kárpát-medence minden magyar lakta részében megemlékezéseket tartottak tegnap a nemzeti gyásznapon a tizennégy hazáért meghalt mártír emlékére. A tisztelgés az 1849. október 6-án Aradon kivégzett tizenhárom vértanúnak – a tizenkét honvédtábornoknak és egy ezredesnek –, valamint az ugyanaznap Pesten kivégzett gróf Batthyány Lajosnak, Magyarország első független, felelős kormánya miniszterelnökének szólt.
Az emlékezés koszorúi az aradi vesztőhelyen felállított emlékoszlopnál (Fotó: MTI)
A szabadságharc bukása után golyó általi halálra ítélt vagy felakasztott vértanúkra való emlékezés a tegnapi gyásznapon is a közös sors, a nemzeti összetartozás érzésének a megerősítését szolgálta. Ez így volt már a kivégzés másnapjától fogva, ami miatt a megtorlás elrendelői és végrehajtói nem érhették el eredeti szándékukat: a magyarság megtörését. Áder János köztársasági elnök Széphalmon megtartott beszédében erre hívta fel a figyelmet, amikor arról szólt, hogy a haza minden érte hozott áldozattal még erősebb lett.
A kialakult hagyományt követték a nemzeti gyásznap eseményei, reggel katonai tiszteletadás mellett ünnepélyesen felvonták a nemzeti lobogót a Parlament előtti Kossuth téren. A kegyelet kifejezéseként Magyarország lobogója egész nap félárbócon maradt.
A megemlékezésen ott volt Áder János köztársasági elnök és Benkő Tibor vezérkari főnök, részt vettek katonai és állami szervezetek képviselői, jelen volt a diplomáciai testület több tagja.
Délelőtt a budapesti Fiumei úton, a Batthyány-mauzóleumnál emlékeztek a mártírhalált halt Batthyány Lajos miniszterelnökre. Áder János államfő nevében Haszonicsné Ádám Mária, az elnöki hivatal főigazgatója, Kövér László parlamenti elnök nevében Latorcai János alelnök, Orbán Viktor kormányfő nevében Nagy János államtitkár koszorúzott. A megemlékezésen jelen volt Mádl Dalma, Mádl Ferenc néhai államfő özvegye.
A „TIZENÖTÖDIK” ARADI VÉRTANÚ
„Magyarországnak törvényes joga volt megvédeni az uralkodó által szentesített vívmányokat, mivel ez békében nem ment, vállalni kellett érte a harcot, és mert a harc sem vezetett sikerre, meg kellett halni érte” – mondta Áder János a 168 éve kivégzett tizenhárom aradi vértanúra emlékezve a Sátoraljaújhelyhez tartozó Széphalmon.
Áder János beszédet mond Kazinczy Lajos honvédezredes szobránál (Fotó: MTI)
A köztársasági elnök a tizenötödik aradi vértanúként emlegetett Kazinczy Lajos honvéd ezredes szobránál hozzátette: a megtorlók úgy hitték, hogy az élen járó katonák kivégzésével a bátorságot is kiirtják mindazokból, akik mögöttük harcoltak, bennük bíztak. Áder János kiemelte: ez azonban éppen fordítva történt, a haza – veszteségei révén – megfogyatkozott ugyan, de minden érte hozott áldozattal csak még erősebb lett.
Az államfő felidézte: rögtönítélő hadbíróságok egyformán halálba küldtek péket, tanítót, földművest, nyomdászt, honvédet, lelkészt, jegyzőt, katonát és civilt. Legalább 130 embert végeztek ki, több százan kerültek börtönbe. Október végére már egész Európa visszhangzott a példátlan vérontás miatti felháborodástól, a megtorlás lendülete lassanként alábbhagyott, de Kazinczy Lajosnak még a kivégzőosztag elé kellett állnia – mondta.
Áder János a nyelvújító Kazinczy Ferenc fiának élettörténetét ismertetve kiemelte: Kazinczy Lajos a család legkisebb gyermekeként csak rövid ideig érezhette magán az atyai figyelmet. Tizenegy éves volt, amikor apját Széphalmon eltemették. A Kazinczy-család legkisebb fia a hadtudomány művelésébe fogott. A katonaiskolából induló, szépen ívelő pálya azonban rövid időre megszakadt. 1848-ban, a honvéd zászlóaljak szervezésekor felajánlotta szolgálatait a Batthyány-kormánynak. Harcolt a pákozdi, a tápióbicskei, az isaszegi, a nagysallói és a komáromi csatában, szervezett sereget Pozsonyban, vezette a győri sáncok megerősítését. Személyes hősiessége és helytállása léptette Kazinczy Lajost mind magasabbra: századosból őrnaggyá, majd alezredesi és ezredesi rangra.
„Kazinczy Lajost októberben felségsértés vádjával elítélték, földi maradványai sosem kerültek elő. Ha sírhelye nem is, de szobra több mint száz esztendeje szülőhelyén, Széphalmon áll” – mondta Áder János.
Megemlékezés Aradon a Szabadság-szobornál (Fotó: MTI)
Hangsúlyozta: az aradi vértanúk félelem nélkül néztek szembe a halállal. Az erő, amely nyugalmat és békét adott nekik, az igazság ereje volt. Egy tiszta és igaz ügy ereje, a magyar szabadságé.
„A mártírok nem csupán gyászt hagytak ránk, hanem büszkeséget és hitet, hogy a haza több, mint néhány ünnepélyes pillanat, több, mint hősökre emlékezés egy hősök nélküli korban. A haza a velünk, bennünk és általunk tovább élő múlt és a jövő ígérete” – fogalmazott a köztársasági elnök.
MAGYAR ÉS NEM MAGYAR MÁRTÍROK
Az aradi, Szabadság-szobornál tartott megemlékezésen a szabadságharc nem magyar mártírjairól is beszéltek a szónokok pénteken.
A magyar kormány képviseletében felszólaló Íjgyártó István, a Külgazdasági és Külügyminisztérium kulturális diplomáciáért felelős államtitkára, a magyar és nem magyar mártírok áldozatvállalása előtt tisztelgett. Ünnepi beszédében elmondta: a leszármazottak és Magyarország prágai nagykövetsége kezdeményezésére hamarosan emléktáblával jelölik meg a csehországi Dobrány városkában a délvidéki harcokban is részt vevő Ormai Norbert honvédezredes, a még augusztus 22-én kivégzett első aradi vértanú szülőházát. Rámutatott: az Auffenbergből Ormaivá lett, a szabadságért új nevet és hazát választó, a mártíromságot is vállaló fiatal tiszt esete nem volt egyedülálló a honvédségnél.
Október hatodikán ezért a nem magyar származású szabadságharcosokra, a horvát, szerb, német és osztrák származású aradi vértanúkra, a szlovák honvédekre, a bécsi légióra, a lengyel önkéntesekre, a ruszin katonákra és a román származású honvédekre is kegyelettel emlékezik a nemzet vértanúi előtt tisztelgő magyarság.
Az emlékműnél mondott beszédében Íjgyártó István köszönetet mondott Arad vezetőinek, és polgárainak, amiért óvják a szabadságért folytatott küzdelemben testvérekké vált magyar és nem magyar mártírok emlékhelyét.
Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke azt hangsúlyozta, hogy minden nemzedéknek meg kell vívnia a maga szabadságharcát, a romániai magyar közösségnek pedig ma a parlamenti demokrácia eszközeivel kell lehetővé tennie, hogy a következő nemzedékek is magyarként élhessenek szülőföldjükön.
A politikus szerint az ezer éve Erdélyben és száz éve Romániában élő magyar közösség úgy tud méltó lenni az aradi vértanúk áldozatához, ha a mai kor eszközeivel megvívja nemzedéke szabadságharcát, s hogy mindig legyen egy következő nemzedék, amely a Szabadság-szobornál emlékezni fog az aradi vértanúkra.
„Száz éve ennek az országnak vagyunk a polgárai, magyar közösségként itt teremtünk értéket, itt éljük életünket – örömmel, bánattal, szenvedéssel és alkotással –, és itt akarunk maradni a szülőföldünkön, megőrizve nemzeti identitásunkat” – jelentette ki az RMDSZ elnöke.
A hideg, borús időben összesereglett több száz aradi magyar megemlékezésén Gheorghe Falca, a város polgármestere és Arad megye román vezetői is tisztelegtek a szabadság eszményéért életüket áldozó mártírok emléke előtt. A megemlékezésen a szélsőségesen nacionalista Noua Dreapta (Új Jobboldal) román szervezet tucatnyi szimpatizánsa egy húszméteres román zászlót feszített ki a téren, de nem hangoskodott.
FELVIDÉK ÉS KÁRPÁTALJA MAGYARSÁGA IS EMLÉKEZETT
Többtucatnyi helyszínen, szinte minden nagyobb magyarok lakta településen tartottak megemlékezéseket a nemzeti gyásznap alkalmából a Felvidéken. A Pozsonyban, Révkomáromban, Dunaszerdahelyen, Kassán, Rimaszombatban, Léván, Rozsnyón, Füleken és más helyszíneken megtartott, koszorúzással egybekötött ünnepi rendezvényeket többségükben a felvidéki magyarság politikai és társadalmi szervezetei, illetve magánszemélyek szervezték.
A 13 aradi vértanú közül hárman születtek a Felvidéken: Aulich Lajos, Pozsonyban, Lahner György, a Turóc megyei Necpálban és Dessewffy Arisztid a Kassától nem messzi Ósvacsákányban.
Kárpátalja magyarsága hagyományosan Nagyszőlősön, báró Perényi Zsigmondnak, Ugocsa vármegye mártírhalált halt főispánjának a szobránál tartotta központi megemlékezését az 1848–49-es forradalom és szabadságharc vértanúiról.
A pénteki rendezvény szónoka, Román István, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatalt vezető kormánymegbízott kiemelte, „emlékeztetnünk kell mindenkit, hogy az európai nemzetek között természetes jogunk megvédenünk magyarságunkat, keresztény gyökereinket, édes anyanyelvünket. Ez a mi ezredéves örökségünk, ezért éltek, haltak elődeink, ezért szakadtak meg a hű keblek a Kárpátok között.”
Beszédében Barta József, a megemlékezést szervező Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) alelnöke, a Kárpátalja megyei tanács (közgyűlés) első elnökhelyettese arra emlékeztetett, hogy a magyar nép szabadságszerető, amit történelme során többször is bizonyított. „Ma is szabadságharcot kell folytatnunk: nekünk, kárpátaljai magyaroknak azért kell küzdenünk, hogy megőrizzük a szabad döntés jogát, hogy milyen oktatási nyelvű iskolába írassuk be gyermekeinket” – mutatott rá. Aláhúzta, hogy ezt a küzdelmet összefogással, bátor kiállással, politikai, diplomáciai – és mindenképpen békés, törvényes – eszközökkel kell megvívni. Ehhez a küzdelemhez a kárpátaljai magyaroknak az aradi tizenhármak bátorsága, kitartása és hűsége adhat erőt – mondta.
