Szeptember 30-át, Benedek Elek jeles székely népmesegyűjtő és -író születésnapját kiáltották ki 2005-ben a népmese napjává a Magyar Olvasástársaság kezdeményezésére, hogy mindazok, akik fontosnak tartják népmesekincsünk fennmaradását, a benne rejlő szépség és bölcsesség továbbhagyományozását, méltóképpen megünnepelhessék.
Toldi István mesemondót pisszenés nélkül, ámulva hallgatták végig (fotó: Szögi Csaba)
Ebből az alkalomból pénteken este a Zentai Alkotóházban tartották meg A Magyar Népmese Napja 2017 című rendezvényt, melynek vendége Toldi István Mesefa díjas, a Népművészet Mestere és a Kultúra Lovagja címet viselő, neves bácskertesi mesemondó volt, aki „Palócország örökös mesemondójának” is számít.
A rendezvény koordinátora, Juhász Lassú Kornélia könyvtáros lapunknak nyilatkozva elmondta, a zentai Városi Könyvtár immár tizenharmadik alkalommal szervezte meg a mára nálunk is hagyománnyá vált rendezvényt. Az idei vendégről elárulta, hogy nagyjából húsz éve népszerűsíti a magyar népmeséket, melyekből több mint száz darab van a tarsolyában. A zentai estre Felsőhegyről érkezett, hiszen az idén az ottani fiókkönyvtárral együttműködve a Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskolában is megünnepelték a népmesenapot, bevonva mind a négy felsős tagozatot. Zentára az ötödik osztályos tanulókat hívták el mindhárom helyi munkaegységből. Azért éppen őket, mert számukra a műfaj tananyagnak is számít.
– Szeretnénk felhívni a gyerekek figyelmét, hogy olvasni jó, ezen belül népmesét olvasni különösen jó. Amellett, hogy oktató és nevelő jellege van, gyarapítja a szókincset, örökérvényű igazságokat, tanulságokat tartalmaz, ráadásul még egy fantasztikus világba is elkalauzol bennünket, és remekül elszórakoztat – emelte ki a Városi Könyvtár munkatársa az esemény elsődleges jelentőségét.
Az est kezdetén a rendezvény koordinátora beszélgetésbe elegyedett a gyerekekkel Benedek Elekről, a magyar népművészetről, a mesegyűjtésről. A diákok izgatottan és aktívan vettek részt az eseményben; amikor pedig Toldi István autentikus tájszólással, rendkívül színesen és ízesen belefogott a Kilenc című mese elmondásába, pisszenés nélkül, ámulva hallgatták végig, persze a mókás részeknél fel-felkacagva. A ráadás mesénél sem történt ez másképpen, az esemény végig ebben a kedélyes hangulatban folyt.
